2013. február 8., péntek

Akkor pedig minek is hibáznál?

Változás.  
Talán egy szóval így tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni az elmúlt éveket. És ez a változás annyi mindent vitt, miközben hozott, és cserélt, hogy időm sem volt fölocsúdásomban megérezni az elvesztést.
Mert mit veszít az ember, ha közben olyat nyer, amiben végre önmaga lehet?! Nem sok mindent.
Talán az elmúlt évek mutattak rá mindarra, amire évek óta ott legbelül vágytam. Jól érezni magam, mindegy milyen is az a pillanat, hiszen a történéseket jól is meg lehet élni. 
Az elmúlt években megannyi dolog kicserélődött körülöttem. Barátok mentek, az emléktárgyak velük együtt, régi bútorokat új váltotta fel… így kerültem egy olyan környezetbe, ahol elmondhatom végre, hazaérkeztem.
Hiszen itt nem érzem azt, hogy használnak, hogy fojtanak, hogy telepednek, hogy hibáztatnak… csupán szeretnek. Azért amilyen vagyok. Mert lehet, egyik szavammal adok, a másikkal bántok, ám ahhoz, hogy ez utóbbi történjen, kell lennie előzménynek is.
Minap valaki azt mondta: 
-„Krisztuka téged kicseréltek. Végtelen felszabadult vagy, ami látszik rajtad és tapintatos lettél.”  
Igen, ezek a legjobb szavak már rám.Felszabadult és tapintatos.
A múltban nem tudtam az lenni igazán. Mígnem a változás hozott mindent. Olyan barátokat, társakat, akikkel önmagam lehetek. Akikkel élmény a színház, vagy a sarki kocsmázás, a Mallorca-i beach, de mondhatnám a prágai pečená  kachna-t :) vagy egy jó kis paprikás krumplis est, a farsangolás, a váratlan túrázások... a Csernus előadások... mind-mind feledhetetlen velük. 
Van egy mondás: „Ha valaki elmegy, jön helyette másik.”
És ez a más, tudom, már sokkal jobb változás, hiszen ugyanazon lépéseket nem követi el az ember még egyszer. Ugyanis ebben a fordulatban vagy önmagad igazán. Akkor pedig minek is hibáznál?