Sosem volt ülő jegyem egyetlen egy koncertre sem. Most kipróbáltuk. Illetve ilyet kaptunk, ingyen. Valójában tombolni akartunk, de az most más ok végett nem jött össze, tehát maradt az ülő jegy és mindezek végett, kárpótlásképpen a legdrágább szögből :)
Megjegyzem fura volt a kipárnázott kényelmes bordó plüss székben, miközben azt láttam, több ezer ember tombol, őrjöng, táncol… és azt mondom mégis így volt jó, mert ezen az estén valamiért nem vágytam oda le, ahol keresni kellett a levegőt, ahol a füledbe lihegtek, és ahol valaki rálép a másik lábára a bocs előtt, máris más is rád tapos.Miközben hallgattam Ákos sorait fel felvillantak a régről őrzött pillanatképek, emlékek, érzések, élmények… szóval egy hosszú filmszalag pergett előttem.
„Mint érett gyümölcs, most úgy áll előttem,
Beleharapnék rögtön, de nem tehetem.
Mert még haragszik rám, haragszik igazán.
De azért jó lenne, ha valamit szólna
Csak egy jó szót suttogna.”
- Van benned harag? – kérdezte Kata.
- Nem, a haragot én már régen elengedtem. Semmit nem bántam meg az elmúlt 34 évemből.
Pedig sokszor a magány társult énhozzám. A magány nem csak akkor érződik, ha elszakadunk a másiktól, sokkal jobban fáj, ha nem búcsúzhatunk el tőle. Oly sokszor megálmodjuk dolgainkat, aztán vagy rájövünk, vagy nem, feleslegesen. Hiszen megálmodhatunk mi bármit, a végén mindig magányban ébredünk.
Magányosan, ami persze nem jelent mindig egyet a sötétséggel. Néha ragyogó ékkövek, számunkra fontosnak hitt, már-már lelkünk megnyugvása érdekét szolgáló képekben is megjelenik. Magányosan azt hisszük, mindenki elfordul tőlünk, pedig mi engedtük szabadon a hozzánk láncolt lelkeket!
A magány nem csak akkor érezteti magát, ha magunk vagyunk, hanem amikor a ránk leső vadakkal szemben is egyedül vagyunk. És pontosan ez az! Tegnap rájöttem, valójában eddig azt hittem napjaimat, heteimet magányban élem meg, holott rá kellett jöjjek ez valami egészen más.
Az ember ösztönösen próbál elmenekülni az elkerülhetetlen dolgok elől. Abban a reményben, hogy ha hajszál híján is, de megúszhatja. Hogyan is írtam pár perccel ezelőtt:
„Semmit nem bántam meg az elmúlt 34 évemből” Most már azt mondom, hiába mondja az ember, hogy nincs félnivalója, hogy semmit nem hagyott ki, vagy mindent számításba vett, leginkább azokat a dolgokat szoktuk nem észrevenni vagy későn észrevenni, amik az orrunk előtt vannak. Menekülünk. De ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket, úgy sodródunk inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába.
A rossz sors olyan, mint a vak szerelem. Hiába menekülnénk előle, mindig ott motoszkál a fejünkben. Nem az elkerülhetetlen, hogy meghalunk, hogy megszűnünk létezni sokkal inkább az, hogy megforduljunk, és legalább egyszer, csak egyetlen egyszer visszanézzük az életünket. A vég soha nem egy pillanat alatt jön el. Minden vég együtt jár a kezdettel, mint az árnyék úgy követi bármi történjék velünk életünk során az már valószínűleg jó ideje lesben állt. Ahhoz, hogy az elkerülhetetlent elkerülje az ember nem elég csak a végzetünkkel szembe szállni. Ahhoz, hogy az elkerülhetetlent elkerüljük nem elég csak az időt megállítani, vissza kell térni a kezdet kezdetéhez. A kezdetet pedig csak akkor találhatjuk meg, ha a jó oldalon ütjük fel életünk könyvét.
„15 éve alakultunk, és most olyan, mintha újra ezt tennénk. Jó itt veletek, köszönöm, hogy ennyien eljöttetek, kezeket a magasba, mindenki”. Igen, ez a két jóképű srác robbantotta fel tegnap bombát az Arénában. Nagyot szólt, 10.000 ezer ember előtt. TNT-t kedvelők mindenütt. A még járni is alig tudótól egészen a nagymama korosztályig, mindenki felvonult.
Torta, fények, tűz, látvány, táncosok… és nagy slágerek mellett alig ismert számok is színesítették a koncertet.
"Két félgömb megtalálta párját, égen s földön együtt ragyogtunk tovább. Talán a tavasz végre hozza a választ, kiderül mennyit ér a nagy szerelem. Mikor lent a folyó hűs vizet áraszt, akkor kell, minden a régi legyen. Mert fogadkoztunk, ugye nem lehet vége, hát mért is adnánk fel, talán a tavasz végre hozza a választ, talán addig még várnunk kell…”
Lezárásként most csak annyit:
Ákos kedves, nekem nem a tavasz, hanem tudom, a nyár végre hozza a választ, de addig még várnunk kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése