Papírkupac

-„Kriszta vágnál nekem egy kis filmet a leendő sógorom esküvőjére, róla illetve a feleségéről? Ők nem sejtenek erről semmit, meglepetésnek szánom”
Akkor még valójában nem is tudtam mire mondok igent, de belevágtam!
Mikor megláttam a 8as filmszalagokat, meg a rengeteg vhs-t, a tévés betás archív felvételeket, megannyi fényképeket cd-n, szívem szerint eret vágtam volna… „Biztos rám kell bízni a fő meglepetést? Tényleg nekem kell agyon csapni a bulit? :) Atya Úr ég mi lesz ebből?” – futott át mindez rajtam.
Aztán ahogy tekergettem itthon a felvételeket, meg odabent a többit, néha még élveztem is. Jegyzeteltem, papírra scripteltem, jó szitkozódtam is, majd összekavarodtam, aztán újra magamra találtam, illetve a vezérfonalamra… mígnem a végén a halom papírkupacom fölött roskadtam.
Annyi jó dolog, annyi jó történet… fáj minden blokk kihagyása. Na de végelláthatatlan még sem lehet egy mozi. Ez pedig kivetítőn lesz szombaton levetítve a boldog jegyespár, addigra már házaspár lagziján. A történethez még hozzátartozik, a férj olimpiai bajnok, és a feleség is sportoló. Hát igen, így már valóban érdekes a történet. Látni egy olyan embert, akiről az újságok megannyi cikket írnak, akinek a versenyeiről mindig minden média beszámol… És én most még az előzményeket, a „szaftos kulisszát” is élvezhetem. Milyen volt gyerekkorában, hogyan ad egy kis tockost a karácsonyfa mellett az öccsének, hogy a ballagását mennyire unta, hogy a születésnapi torta mellé milyen ajándékokkal lepték meg, hogy az a csillogóan fényes érem családilag hogyan lett megünnepelve, milyen dalokkal spanolták magukat azon a bizonyos napon…. Egészen a legénybúcsúig. Igen, ugyanis kitaláltam, ha már lúd legyen kövér! Az öccse kezébe adtunk egy kamerát és a válogatott csapattársak két-három-négy-öt… (és nem árulom el hol a számsor vége) pohár alkohol iszogatása közben parádés történetekkel kápráztattak el bennünket… Természetesen mindez a feleség oldaláról is abszolválva, egészen a pár éves korában forgatott felvételekig.
Lesz szombaton meglepődés! Nekik ez csupán 15 percben, hiszen a film hosszúsága ennyi lett, de nekem csak a vágás volt 12 óra. Igen, tegnap 10-kor elkezdtem és az ötödik kávém valamint a 12. órám, vagyis 22 óra után befejeztem… Szívem szerint kiposztolnék ide egy rövid kis ízelítőt belőle, de sajnos nem lehet…
Visszaigazolásokat még tegnap éjjel kaptam. A menyasszony húgának mikor levetítettük, mint ha moziban ülnénk, villany leolt, néma csönd, filmkockák pörögnek... én a fáradtságtól nem láttam, ő a boldogságtól. Fel fel sikoltott: "úúú ez milyen jó.... jaaaajjj... jesszusom.... de jó....ez mekkora rész" majd a mikor lefutott a stáblista is: „Uram atyám, ezen mindenki sírni, és egyben nevetni is fog…Kriszta ez nagyon, nagyon, nagyon tetszett!”
Hát ezekért a mondatokért érdemes ülni a nagy papírkupac tetején és próbálni úgy kitalálni a káoszból, hogy annak a végén meg legyen a fény, mely feledteti a fáradtságot és emel rajtunk egy kicsit.