Napfény, tenger, pálmafák

Két beszélgetés részletei:

"Én itt teljesen befordulok. Hiba volt hazajönni.”
„5 dalasit fizetek 15 perc internetért”
„Na oda már ne menjünk, nem akarok megint enni.”
„Képzeld, megvettük a húst az ünnepre, holnap kerül az asztalra, végre.”
Hogy honnan származnak a fent idézett mondatok?

Az egyik történet még általános iskolás korszakomra vezethető vissza. Padtársam, és egyben barátnőm egy nagyon kedves lány volt, aki miután kirepültünk a nagybetűs életbe, elhagyta az országot, és azóta, tízenvalahány éve a napsütötte Miamiban él. Minap az ő egyik haverja felült a repülőre, és pár év távollét után hazalátogatott Budapestre.
Mandinka nyelv. Azt sem tudtam, hogy létezik ilyen, pedig van. Ez a másik fiú anyanyelve. Számomra is meglepő volt, amikor az interneten rábukkantam eme nyelvkönyvre. Letöltöttem, elsajátítottam pár mondatot… ő végtelen boldogságba került, álla leesett, szája tátva maradt ugyanis mandinkaiul olvasta soraim. Kiejtést jobb, hogy nem hallotta, mert fogalmam sincs, hogyan kellene elhadarnom ezt a pár mondatot. Illetve gyorsan menne, csak nem értené. :)

"I wulaara!!!!!! Wulaaroo be dii? Munne be kerring? N be no je la le."

Lefordítva mindez: "Jó estét. Hogy vagy? Mit csinálsz? Majd látjuk egymást."
Mindenkinek jóleső érzés fut végig a hátán, ha azt hallja Miami. Napfény, tenger, pálmafák…

A másik fiú évek óta itt él, Florida állam délkeleti részén.
A város kikötője világszerte ismert, egyike a legnagyobb befogadóképességű kikötőknek a világon. Mintegy 24 felhőkarcolója van, melyek közül a legmagasabb, a 240 m Négy Évszak Hotel Torony az államban a legmagasabb, és az Egyesült Államok harmadik legmagasabb épülete. A város 2008-ban első lett "Amerika legtisztább városai" listán, mert egész évben szmogmentes és friss levegője, kristálytiszta iható hálózati vize, rendezett utcái és városszerte újrahasznosító programjai vannak. Egy neves gazdasági kutató cég szerint Miami, az Egyesült Államok harmadik leggazdagabb városa, és világszerte ezen a listán a 22. pozíciót foglalja el.
A szegény sorban élő fiúval szerencsére rengeteget beszélek, és ő csak mesél, mivel tudja, engem végtelenül érdekel ez a világ, ez az élet mely őt körülveszi, és amiből szinte esélye sincs kitörni.
Megtudtam, hogy országának pénzneme a dalasi, az kábé 20 forintnak felel meg. Legfőbb élelmiszerük a rízs, hatalmas zsákokban kapható, és ebből szinte minden nap főznek valamit.

A betegség nincs kezelve, a higiéniát nagyon nem ismerik, magas a prostitúció, csak hússal jóllakni kizárólag ünnepnapkor lehet, mivel megfizetni nem tudják…
Kilencen élnek egy háztartásban: szülei, három lány, három fiú testvére, valamint ő. Az iskolapadnak a 10. osztály befejezése után búcsút kellett mondania, mivel kell a pénz az életre, vagyis be kellett állnia neki is a pénzkeresők sorába.(Náluk 12 osztályos rendszer működik)
Milyen gondokkal küszködhet Miamiban egy magyar fiú, aki ebben a városban végezte el az egyetemet, itt telepedett le, itt dolgozik egy nagyon jó ötleten alapuló cégben, mely félig családi elgondoláson, támogatáson alakult? Semmilyennel.

Miamiban megtalálhatjuk a kikapcsolódást, a természet szépségeit, a világvárosi hangulatot, a gazdaságot, a pezsgést, és a végtelen kalandokat.
Na, hát ez a fiú eme tökéletes világából látogatott haza Magyarországra, mert jönni akart, mert újra látni akart, érezni, emlékezni, találkozni, családozni… Vágyott mindenre. Legalábbis az első napokban. Mikor szemtől szemben beszélgettünk, érveltünk és ellenérveltünk, ő bosszankodott, én kinevettem… semmi itthoni dologgal nem volt megelégedve. Fura.
Banjul, Gambia fővárosa. Az ország nyugati részén helyezkedik el, a Gambia folyó partján. A város népessége csupán 34 828 fő. A britek kereskedelmi telepként 1816-ban alapították. Az első neve Bathurst (a brit Colonial Office titkára, Henry Bathurst után) volt, melyet 1973-ban Banjulra változtattak. 1994. július 22-én Banjulban vértelen katonai puccsban Dawda Jawara elnök hatalmát megdöntötték, és a vezetést Yahya Jammeh vette át. Ennek az eseménynek emléket állítva felépítették a 35 méter magas Arch 22 kaput, mely egy nyitott négyzet alakú tér központja (itt található a textilmúzeum is).
Banjul nevezetességei: Gambiai Nemzeti Múzeum, Albert Market, Banjul State House, Banjul Court House. A városban található két katedrális, valamint több jelentős mecset is. Az itt élő fiúval való ismeretségem előtt, sosem mélyedtem el, eme ország vagy fővárosának történetében, de amióta napi szinten kommunikálunk, egy teljesen más világ közelébe férkőztem. Sosem éreztem ennyire bőrömön, sosem láttam még ily testközelből azt, amit az afrikai filmekben bemutatnak: szegénység, betegség, szenvedés, nincstelenség… és reménytelenség.
Miami az egyetlen olyan metropolisz az USA-ban, amit 2 nemzeti park határol; a krokodiljairól “híres” Everglades és a Biscayne nemzeti park. Kellemes éghajlatát a Golf áramlatnak köszönheti, szinte egész évben meleg – nagyon hasonlít a Karib térség éghajlatához. A “leghidegebb” október és március között van, de ilyenkor sincs hidegebb 16 foknál. Amit semmiképpen se hagyjunk ki, ha Miami-ban járunk: az Art Deco negyed, a strand, muszáj végig menni a Coconut Grovenen, ami Miami egyik leghíresebb sétánya, és levezet a kikötőhöz, Everglades nemzeti park, a Fairchild trópusi botanikus kert, Jungle island theme park, mely a gyerekek nagy kedvence, a Lincoln Road, a Museum of Contemporary Art vagyis a modern művészeti múzeum, a kellemes vizű Venetian Pool, valamint a Biscayne-öböl látványossága a Stiltsville.

Pompa, csillogás, felejthetetlen élmények, megannyi meseszerű látnivaló, vidámság, álomszép növényzet, különleges állatvilág… tényleg nem nehéz mosolyogni, és felvenni az itt élők pozitív gondolatvilágát.
Banjul kikötőjéből helyben termelt mogyorót, fát, pálmaolajat, valamint különböző textíliákat szállítanak, főként az Egyesült Államokba.
-„Mit csinálsz holnap? Pihenés lesz, napfény, tenger, pálmafák...?

-"Á dehogy, egy barátom édesapjának segítek, mogyorót szedni, korán kelek, mert itt most 35 fok van. Még a tikkasztó hőség előtt kell dolgozni… holnapután pedig a hegesztő műhelyben leszek, ahova néha hívnak segíteni, és közben a mester megmutatja nekem a szakma csínját-bínját. Ilyenkor kapok egy kevés pénzt, azzal gazdálkodom, meg a szüleimnek adom, de ezt nem lehet rendszeres fizetésnek nevezni. Tudod mi tart most féktelen lázban? Már készülünk az ünnepre, ahol képzeld, végre húst fogunk enni... Majd imádkozom érted is!”
Oh istenem, én tegnap dobtam ki a hűtőmből a nyers csirkecombokat meg a májat, mert elfelejtettem a fagyasztóba betenni… így meg már nincs bizodalmam elkészíteni. Ha ennek az árát elküldtem volna neki, ő heteken át bőségesen ellátta volna belőle családját, és talán még egyszer megengedték volna maguknak ebben a hónapban azt, amiről minden nap álmodoznak csupán, hogy húst egyenek bőségesen.
Első beszélgetésünk, illetve találkozásunk alkalmával, a nagy amerikai pozitívság, életszemlélet, melyről oly sokat hallunk egy csettintésre elveszett…helyette egy másik oldal kerül felszínre, jött az általam nem várt hiszti.
-„Semmi nincs ilyenkor itt Pesten nyitva? Ez nem jó. Minden olyan lapos. Bezzeg Miamiban…”
-„Ezt a nagyképű szöveget befejezheted, ettől itt nem leszel több."

Persze azonnal védekezésbe vonult és próbálta megértetni velem, miért viselkedik így, mi hiányzik számára, miért is idegen itt minden. Felfedte Miamiban kiépített kis „birodalmát”, elmesélte mi hogyan működik arrafelé, mennyire pezseg ott az élet… ezzel szemben, amit most itthon lát, tapasztal, érez, az egy teljesen új, ismeretlen világ már számára. Elszomorító és taszító. Úgy érzi Budapesten elveszett minden, megfakult, rideggé vált, messze került ettől a várostól. És nem csak a kilóméterek végett…

-"Probáld meg jól érezni magad, most itt vagy, ebből hozd ki a legtöbbet. Önmagad mérgezed a napjaidat, senki más."

-„Én itt teljesen befordulok. Hiba volt hazajönni.”
Utána néztem a banjuli áraknak. Ahogy már említettem egy dalasi az kábé 20 forint. Kevés pénzből mire költhetünk, hogyan élhetünk odakint? Íme egy gyors ízelítő:
Local restaurant fix árakkal dolgozik, egy adag étel, rizs feltéttel: D5
Étlapról: domoda (földimogyorószósz hússal, hallal), plasas (spenótszerű étel hallal, hal+zöldségek) és mindenhez rengeteg rizs
Reggelizőhelyek: csak városokban, illetve nagyobb piaccal rendelkező falvakban az utcára kitett asztal, körötte néhány pad, kapsz vajas vagy majonézes kenyeret (tapalapa) és ihatsz ún. local tea-t, ami helyben készített tejeskávé, vagy kakaó (forró, finom), az ár attól függ, hogy egész kenyeret kérsz vagy felet, és mit iszol, de max D5-ért megreggelizhetsz
Bevásárlás: kenyér (buro, hosszúkás, bagett szerű): D1,
kis tapalapa: D1,
nagy tapalapa: D2 (a kenyérre hasonlít csak sokkal finomabb)
vaj: legkevesebb D1, újságpapírba csomagolva adagolják,
üdítő üveges: D3
sör: D8-D10 ( Julbrew, Gambiában készül, finom, még Somában sincs, csak nagyobb városokban az óceánparton, külföldi sörök drágábbak: max. D20) ásványvíz: D10-14 (a szénsavas a drágább és kevés helyen kapható)
cukor, kis zacskókban árulják, a kisebb kiszerelés D1,75 (kb. 12 dkg), a nagyobb D6(?) (kb. fél kg)
teafű: a legolcsóbb D16 (100 db-os csomag)

Tejet a száraz évszakban nem lehet vásárolni, de az esős évszakban valószínűleg kapni a faluban (nem a boltban), tojást szintén kapni a faluban darabja D1
Gyümölcsnek, ha szezonja van, olcsón (pl. mangó darabja D0.5-D2) banánt narancsot, grapefruitot csak az óceánparti országrészben kapni
Szállás: szállodák óceánparton: D300-csillagos égig,
Malavi Guesthouse Kololiban: D130
egyéb local guesthouse-ok: D25-30 (pottyantós WC, zuhanyozó az udvarban, ha szerencséd van)
Havi pár ezer forint. Nekünk nem olyan nagy tétel, hiszen ha megfigyeljük, mennyi mindenre költünk feleslegesen, elszégyelljük magunkat. Nekik az életüket, a fennmaradásukat menthetjük meg vele.

Újságpapírba csomagolt vaj! Nem megy ki a fejemből! Miközben mi azt nézzük melyik az egészségesebb, melyik a joghurtos, a sós, a sima, az ízesített… ők meg mikor otthon kicsomagolják, először a nyomdafestéket kaparják le róla, bár azt gondolom tintával együtt fogyasztják, hiszen ott kárba nem veszhet semmi. Akkora luxust nem engedhetnek meg maguknak.
„Megpróbálom áttetetni előbbre a repülőjegyem, és ha nem sikerül inkább kifizetem duplán.”
„Krisztina, én még sosem jártam külföldön. Nem tudom milyen lehet az.”
„Nem megy az ittlét, állandóan befeszülök, megyek vissza.”
„ A testvéreimmel alszom egy szobában.”
Hogy honnan származnak a fenti történetek, mondatok? Két fiú szájából, akik sohasem találkoztak egymással, akik kinézetre is abszolút különbözőek, hiszen az egyikük fekete, a másikuk fehér, akik teljesen másképpen látják a világot, más az értékrendjük…
Ami az egyiküknek szomorúságot, ürességet, depressziót okoz, az a másik embernek a vidámságát, a lelki gazdagságát, életérzését is vissza tudná adni.
Napfény, tenger, pálmafák, ugyanolyan mindenhol, de jelentése valójában több féle lehet.