Öt

Változás! Őrült gyorsasággal söpört végig életem minden részletén. Szépen sorban ki nem hagyva semmit és talán senkit. Legyen az család, munka, magánélet, barátok… formált, átértékelt, tanított, mutatott… Így tudnám összefoglalni az elmúlt időszakot, amiben szinte felocsúdni sem hagyott időt, úgy sodort magával. Ha a leglényegesebbeket kellene kiemelnem, akkor, mondjuk, öt dolog lenne az, amit megemlítenék. Teszem ezt azért, mert mindig is kedveltem eme számot, mondhatni folyamatosan követ, nem hagy el és állandóan megmutatja kerek pocakját. Legyen az csengő, szoba szám, pin kód… a kis görbületével bekebelez, vagyis elválaszthatatlanoká tesz bennünket.

 1, Ölelés
Mennyi mindent tud felszakítani egy ilyen kézmozdulat, miközben érzed a másik szívdobbanását. Elmondhatatlan! Napok óta tudtam, hiszen ismerem magam, abban a pillanatban elveszítem mindenemet, mély fájdalom lesz bennem, de ott kell lennem! Nem kötelességből, hanem érzelemből! A szívem diktált, én pedig csak követtem szavát.
Ha fél méteres hó esett volna, vagy zivatar, netán tornádó rombolt volna végig az autópályán, akkor sem téríthetett volna le utamról. Erő! Nekem nem volt, nekik annál több. Pedig a fájdalom az ő testüket járta át igazán. Szavakat most sem találok a történtekre, csak érzéseket, amik talán lelakatolva szunnyadtak bennem, de ott abban a pillanatban az összes láncszem elpattant… és kitört. Elsöpört mindent a könnyekkel, az ölelésekkel, a félig elmondott szavakkal, a simogatásokkal…

2, Desszert
Egy rég nem látott ismerős, aki oly hosszú évek után végre börtönéből szabadulva megpillanthatta az égen ragyogó csillagokat találkozóra hívott. Szerda! Hajnal volt, mikor kinyílt az ajtó és ő kisétált rajta. Szabadság! Neki abban a pillanatban fura érzés, de végre átélhette! És most már minden pillanatban érezheti azt, ami nekünk annyira természetes, de neki az elmúlt évek ridegségében ez még csak látótávolságban sem volt.
3:00 hajnalodik, nyílik a kapu… vakuk… kamerák… ajtó!
3:09 telefonhívás. Menekülés a média elől, ám útban Budapest felé… minden rendben!
Délután! Metró. Azzal jött, én pedig a föld felszínén vártam. Nevetés! Örömmel üdvözölt, majd azonnal kocsimba pattantunk, hogy kedvenc kis sörözőmben elfogyasszuk a desszertet. 
-„Köszönöm, hogy időt szakítottál rám”- mondja.
-„Majd a végén köszönd, mert sok mindent át kell beszélnünk” – feleltem.
És így is tettünk. Őszintén! Álarcok nélkül! Vélemények, tanácsok, érvek, ellenérvek. Látom fáradt. Hát persze, hogy az, hiszen még csupán fél napja volt arra, hogy „visszailleszkedjen”. Hogy mi történt az asztalnál, és azóta, az megígértem titok marad. Az embernek pedig kell, hogy legyenek féltve őrzött titkai. Hát ez pont ilyen!

3, Súlyok
Amiket testünk zsírpárnái jeleznek, felfoghatunk terheknek is. Rajtam nem kevés van :) Ám az elmúlt hónapokban elkezdtem tudatosan élni, és ezzel valami megmozdult. Pontosan tudom melyik lépés után, mit szeretnék, miért oda, és legfőképpen hogyan. Teszem mindezt, hitemet nem vesztve és nem fejvesztve, a reménnyel társulva. Lépkedem óvatosan, hiszen csakis ez után épülhet rá a cselekvés, hogy legvégén a siker koronázza meg piramisomat. Igen! Ez lettem én! Átcsoportosultak dolgaim, és vele együtt mindennapjaim. Ezáltal nincsenek súlyok, csupán édes terhek, amik viszont hittel és reménnyel mennek, a súlyok pedig lefelé igyekeznek.

4, Reklám
Életemben eddig egy reklámban segédkeztem, melyhez valójában sok közöm nem volt, csupán a forgatáson adtam néhány instrukciót… a mostani viszont teljesen más.
Felkérés! Elfogadtam, és nem is egyet, hanem azonnal ötöt. Oh, itt is ez a szám. Mondom, hogy követ! Bár a suliban is ezt tette volna :) Megadva a szereplők nevei, néhány mondat… a többi rám vár.
Ötletelés, szervezés, forgatás, scriptelés, vágás, határidő, leadás… Adás! Már látom a kész kampányt a tévé csatornákon és néhány weboldalon. Jó érzés! Nagyon!

És akkor legyen, íme az öt!
5, Sms
Interjú! Aznap csak arra vágytam, délután végre festék kerüljön fejemre, fedjük a barnát egy másik barnával, adjunk neki színt, felfrissülést, csillogást…
Csak a nagy szemeit láttam és éreztem, hiba a gépezetben. A fodrászt kora reggelre kellett volna diszponálni :) Beszélgetés! Én szétcsúsztam, ő nem kevésbé… Ha a Háború és Béke lett volna a téma, talán most az egyszer örömmel töltött volna el, mert akkor tudom, nem csak kiszaladok az interjúra időintervallumot számolok, hanem talán még most is ott ülnénk. Sms! … Borítékon a neve. Válaszolok, újra ír… Annyira mégsem lehettem kialvatlan, gyűrött, színtelen… Hív… Találkozó! … Titok :)

Hát ez volna az az öt, ami talán a legfontosabb volt az elmúlt időszakban, és amely formált, átértékelt, tanított, mutatott… és átalakított!