Columbot csúnyán átverték

Az egészben az a vicc, hogy a „bűntárgyat” én hordozgattam én szorongattam, én kézbesítettem és még az egyik tettestárs szerepét is betöltöttem, hiszen mikor anyukám elkészült a sablonnal, átküldte nekem, kikérte véleményem, mit változtatnék rajta. Tehát ez az az eset, amikor „távozás után reklamációt már nem fogadunk el” :) na ez eszemben sincs!) De tekerjük előre a történetet.

Minden az 1997-es év végén indult. Szóval több mint tíz évvel ezelőtt volt egy fiú az életemben, aki teljesen megfertőzött a Columbo filmekkel. Már reggel azt vártuk, hogy este tízkor kezdődjön a számunkra nagybetűs FILM. Mi pedig teljes csöndben, az első snittől az utolsóig, a kanapén összebújva, néha kuncogva figyeltük ezt az igen csak esetlen, de roppant szórakoztató ballonkabátos nyomozót.
Peter Falknál 1968-ban kezdődött minden, „A recept: gyilkosság” című epizóddal. Az igazi áttörést az 1971-ben sugárzott második rész „Váltságdíj egy halottért” hozta meg számára.
Még ugyanebben az évben leforgatták a harmadik részt is, „Ahogy a könyvben meg van írva” melyet sokan nem tudnak, de a fiatal pályakezdő Steven Speilberg rendezett.
Peter Falk ezzel a sorozattal nem csak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon rendkívül népszerű lett. Columbo megformálásáért tízszer jelölték Emmy-díjra (ötször nyert), és kilencszer Golden Globe-ra. (egyszer nyert).
A barátaimnak, ha valami "rejtélyt" kell megoldaniuk, vagy elég kombinálni, :) mindig hozzám fordulnak, hiszen ők tudják és hangoztatják: „Krisztuka Columbon nevelkedett, ő jól tudja!”
Hát ez a tudomány most elégtelenre vizsgázott, egy csapásra elfelejtődött minden, csődöt mondtam. Az én „Columbomat” a minap, biza csúnyán átverték!
Peter Falk édesapja, a magyar származású Michael Falk (Falk Miksa unokája) egy ruhakereskedés és vegyesbolt tulajdonosa volt. Édesanyja, az orosz származású Madeleine könyvelőként és beszerzési menedzserként dolgozott. Peter hároméves volt, amikor egy rosszindulatú daganat miatt eltávolították a jobb szemét. Kivehető üvegszemet kapott, mellyel időnként tréfákat is megengedett magának. Kamaszként egy baseball-mérkőzésen kiállította a játékvezető, mire Falk kivette az üvegszemét, hogy átnyújtsa neki ezzel a megjegyzéssel: -„Neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem.”
Lillus (tesóm 11 éves lánya) kitalálta, hogy szüleinek, azaz bátyámnak és a sógornőmnek egy naptárt készít, önmaguk fotóikkal illusztrálva, amit becsempész majd a karácsonyfájuk alá.
Nagymamával, vagyis anyukámmal kiválasztották hozzá a képeket, elővették kreatív tudásukat, megszerkesztették a lapokat… majd elakadtak és tanakodtak, hogyan is fejezzék be. Megnyomják fotópapírra, aztán fóliázzák be, vagy spiráloztatás legyen a vége? Mondtam nekik, hogy az előbbit ők is el tudják készíteni, mivel ilyen masina van otthon, az utóbbi végett pedig Virágot ajánlom :) Döntöttek, ment az e-mail KisVirágnak, aki azonnal belevetette magát a munka kreatív részébe, kicsit csinosított a képeken, közben értekeztek e-mailen, telefonon… végül a fő műre rákerült a spirál is.
Peter Falk az ossiningi főiskolán osztályelnök lett, de inkább a szakácsmesterséget választotta, méghozzá az Egyesült Államok kereskedelmi flottájánál. Később politológiát tanult, utána mesterfokozatú diplomát szerzett közigazgatásból, amivel a CIA-hoz jelentkezik – sikertelenül.
A sors pikantériája, hogy két örökbe fogadott gyermeke közül az egyik, Catherine, hivatásának a magánnyomozó szakmát választotta. Neki biztosan feltüntek volna ezek a nem kis jelek, melyeket a "szövetségesek" nyíltan felvállaltak előttem.
Karácsony előtt egyik hétvégén, talán bronzvasárnap lehetett, Virág kezembe nyomta egy nagy borítékban az összefűzött lapokat, én pedig széles mosollyal kézbesítettem. Nagy volt az öröm, hiszen, sem a két fiú, (Lilla öccsei) sem pedig szüleik nem sejtettek semmit. Meglepi lesz ez a javából, gondoltuk.
Pár nappal később anyukám felfedezett két igen apró hibát, de ha már valamit csinálunk azt vagy jól, vagy sehogy, tehát jöhetett a javítás. Most már postán érkezett vissza a nagy boríték Virág munkahelyére, aki korrigált, közben pedig velem értekezett.
Peter Falkot munka mellett a színház és a filmezés érdekelte… Amatőr színészként apró szerepekkel kezdett, ám egyszer csak felfedezte magának a televízió.
Columbo látszólag lassú észjárású, aki azonban mindig mindegyik ügyét sikeresen megoldja. Módszere, hogy különösen odafigyel az apró, egymásnak ellentmondó részletekre, és azokból kiindulva leplezi le a tettest.
Ezek a csajok annyira jól füllentettek nekem, hogy nem hogy apró, de semmilyen ellentmondást nem véltem felfedezni...
-„Nálunk most mindenki naptárt készít a cégnél és az egyik kollégám, tudod, aki a szüleidhez közel lakik, nekik is van itt egy, azt majd kivinnéd anyudnak, mert a kollegámmal megbeszéltem oda fog érte menni hozzátok.” – kérlelt Virág.
-„Karácsony előtt kell neki? Mert én legközelebb már csak 24-én reggel látogatok ki Szentendrére.”
Azonnal érkezett is a gyors válasz:

- "Nem, majd az ünnepek után, vidékre vinnék a naptárt, de otthon karácsonyoznak”
Kitaláltuk, amikor itt lesznek nálam a gyerekek és felmegyünk névnapot köszönteni, akkor adja oda a borítékokat. Lelkére kötöttem, előttük ne beszéljünk a tartalmáról, mert Bálint idő előtt simán felfedi mindenki előtt a „titkot” és oda a meglepi. Természetesen terv szerint haladtunk.
A gyanúsítottak gyakorlatilag mindig elkövetik azt a súlyos hibát, hogy nem veszik elég komolyan Columbót, aki olykor felidegesíti őket azzal, hogy a távozás pillanatában az ajtóból fordul vissza, hogy még valamit kérdezzen, és feltárjon egy kulcsfontosságú ellentmondást. De zseniális a fejvakarós, a töprengős, már már hülyére vevő jelenetei is, zseniális színészi alakítással. Ez utóbbit Virág tökéletesen játszotta! Felköszöntöttük, ő pedig egy határozott lendülettel két borítékot adott kezembe, pontosan tudtam, egyik a bátyáméké, a másik pedig a kollegájáé. Azon nyomban, amelyiket a tesóméknak készítettek, Lilla kezébe passzoltam, majd a kollega csomagot én szorongattam tovább. Az ajtóból még visszaléptem, két puszi között újra mindent megköszöntem, végül elviharoztunk.
Utólag kiderült a teljes történetet itt már vakon rám bízták. Valójában megbíztak bennem, különben nem hagyják, hogy … de erről később. Én semmit nem sejtettem, hittem mindenkinek.
Még egy fikarcnyi gyanú, egy kósza gondolat sem merült fel bennem. Pedig ott volt az összes dolog a szemem előtt, illetve a kezeimben. Sőt! Hihetetlen hogy lehettem ennyire figyelmetlenül béna. Nekem kellett volna Columbo üvegszeme, nem a bírónak.
Szóval a biztonság kedvéért mindkét naptárt éjjelre a csomagtartóban hagytam, így biztos voltam benne, nem felejtjük nálam. Az autó a mélygarázsban pihen, tehát nem kellett attól sem tartanom, hogy esetleg a hideg végett a lapok eldeformálódnak, meggyűrjük, vagy bármi hiba csúszhatna a gépezetbe.
Nálunk már hagyomány, hogy karácsonykor a gyerekek segítenek az ajándékok kiosztásában… egyesével, szépen sorban… Miközben ők serényen ténykednek, én buzgón nyomkodom fényképezőgépem gombját, mindent megörökítek.
Egy nem várt pillanatban Lilla egyszer csak egy nagy, boríték méretű, becsomagolt ajándékot ad át nekem. Kibontom, kihúzom, és mit látok? Naptár! Zavarba jövök, elsőre azt gondoltam elcserélték az egészet, én nyitottam ki bátyám helyett… Anyu és Lilla nevet… Oh, csak ekkor esett le minden. A kollega, aki majd érkezik az ajándékért, hát az lennék én!
Vagyis Lilla két naptárt készítetett, az egyiket a bátyáméknak, másikat pedig nekem szánta. (más-más fotókkal) Én meg simán megettem a kollega sztorit! De ez a kollega legalább létezik, nem úgy, mint Columbo felesége.

Hát ezek jól megszerveztek mindent! Lilla-Anyu-KisVirág!

Így történt, hogy Columbo ebben a részben bizony csúnyán át lett verve!