Így jó

Valaki rázzon meg és ébresszen fel engem, mert ez hihetetlen! Eleinte próbáltam számon tartani, de már nem megy… annyi jó dolog jött, jön és remélem jönni fog, hogy én csak kapkodom a fejem. Még, még, még, még, még, ennyi nem elég. Na jó, ez így nem igaz, hiszen a telhetetlen kiskacsa nem én vagyok. Csupán egy jó történés érkezését szeretném hamarosan, de azt talán mindennél jobban.
Hetek óta egyik ámulatból a másikba esem. Váratlan telefonhívások, levelek, megbeszélések és mind-mind tele pozitív töltettel. Magánélet, családi dolgok, munka, felfelé ívelő lehetőségek… az egészség is kiderül hamarosan, hiszen nemsokára soron következő kontrolomnál kopogtatok.
Nem is értem mi történik mostanság. Talán egy jó tevő angyalka kísér, fogja kezem, irányítja dolgaimat, talán az élet egy következő lépcsőfokra való lépést „engedélyez” nekem, talán megnyíltak a kapuk, hogy az elmúlt évek befektetett ideje, várakozása -egy kicsit tétlensége is-, most végre kamatoztatva legyen. Lehet, nem tudom. De az biztos, ez egy nagyon jó állapot!
Nem engedhetem el azt a gondolatot sem könnyedén, ami menetrendszerűen ilyenkor érkezni szokott, vagyis beüt a krach. Csakhogy ajtóm neki nincsen nyitva, nagy lakatok, páncélozott toló rekeszek őrzik eme vaskaput…
-"Kérlek, ne is próbálkozz hozzám bejutni. Ne haragudj, de nem vagyok befogadó terád!"
A jó dolgokból akarok merítkezni, lépni, menni előre… bele a nem is oly ismeretlenbe.
Nem kell a lottó ötös, nem kellenek nyeremények, nem kell semmi ilyesmi. Az elém rakott lehetőségek, amik számomra pontosan ezeket helyettesítik.
Tudjátok mit, meggondoltam magam, inkább ne ébresszen föl senki, hagyjatok aludni, mert ez most jó, ez most valóban így jó.