Gyors döntés

Reggel 8 óra. Kinyitom szemem és rögtön a telefonhoz nyúlok, ami mindig az ágyam mellett van. Tudom rossz szokásom ez, de nem bírom ki, hogy ha baj van, ne érjenek utol. Talán ezért is jó, hogy van egy olyan mobilom, melynek számát csak a családom tudja, és az éjjel-nappal bekapcsolva. De most a vonalast tárcsázom. - "Ma tudok veled montírozni?"
- "Nem lehetne inkább holnap?"
- "Nem vagyok elkésve, csak péntekre kell a bejátszó, akkor megbeszéltük, holnap."
Kidugom a lábam a takaró alól, fázom. A sötétítő függönyön keresztül is látom, a nap ma nem mosolyog, nem próbálja meg felmelegíteni az emberek lelkét. Olyan egykedvű, borús és később látom, még az eső is szitál.
Nincs forgatásom, tegnap megcsináltam az adminisztrációkat is a műsorokkal kapcsolatban, gyorsan döntök: Itthon maradok, pizsama nap lesz!
Mivel is szokás ilyenkor foglalatoskodni? Ööööö, semmivel. Pár telefonhívás néha-néha félbeszakítja a lakás csendjét, intézem a munkával kapcsolatos még erre a hétre vonatkozó teendőket. Aztán vissza a nagy semmibe! Fekszem az ágyban, szürcsölöm a meleg tejeskávét, olvasgatom elmaradásaim… de jó végre megint egy ilyen nap.
A múlt hét csöppet fárasztó volt. Elég keményen megnyomtam a munkát, hogy ez a hetem laza legyen. Ráadásul hétvégén el is utazom, de a műsoroknak menniük kell, még akkor is, ha éppen nem azon a fedélzeten ülök :) Így a 8.00-22.00-át nem egy nap kellett bevállalnom, hogy előre meglegyek mindennel, de most cserében itthon lógathatom a lábam :)

Reggeli az asztalnál! Fura tőlem ezt így leírni, másnak viszont ez a természetes. Én sokszor csak a kávé lehörpintése után máris fél lábbal az autómban ülök, ám amióta kibontattam konyhám átadó pultját, minden reggel szakítok időt egy gyors reggelire. Ma nem kell néznem az órát, nincs rohanás, hajszárítás, smink…
Könyvek. Sorban állnak az elolvasásra váró írások. Nem is tudom melyikkel kezdjem.
Vasalni való is kupacban vár… de nem, ez ma nem az a nap, hogy én tologassam a vasalót és hajtogassam, pakolgassam ruháimat. Inkább a lakás arra a pontjára ma nem tekintek.
Jobb itt a kanapén, a fűtött lakásban, a meleg paplan alatt, finom illat lengi be a szobát… nem érdekel, hogy odakint szitál, a napot sem látni, hogy egykedvű az utca léte, hiszen idebent minden az ellentéte és én pedig még mindig pizsamában. De rég is volt már ilyen!