1. Csipes Ferenc és a lánya Tamara - Kriszta
Az elmúlt időben már csak Tami maradt ki a sorból, csak őt nem szólaltattam meg a nők közül a szegedi világbajnokság előtt. Hát most ezt a hiányosságot bepótolhatom, igaz Szeged után. Gyorsan átfutom a többiek témáit is, és már éppen be akartam csukni az írást, megakadtam, ott a legalján pirossal íródott sorok:
„Nagyon fontos :) a lényeg: A Benedek anyagot nagyon nagyon szeretném megköszönni!!! Nagyon jó lett : az origo, az index és mindenki átvette a hírértéket belőle és meg is jelent címoldalon. Mindenkinek gratulálok hozzá, aki benne volt. Képileg és tartalmilag is nagyon nagyon klassz volt. Az értekezleten is külön kiemelték itt nálunk bent. Ez nem azt jelenti, hogy a többi anyag nem jó, azok is jók és köszönöm a múlt hetet a krisztának és az anikónak, akik ketten tartották a frontot forgatásilag :) kata"
Micsoda? Újság címlapos, és átvették a hírportálok? Most viccel velem. Tudtam, hogy jó az anyag, azt érzi egy riporter… és sokszor kell …-ból várat építeni, de itt nem ez történt.
Adástükör: A Shanghaji világbajnokság után, értékelés a háromszoros olimpiai bajnokkal, aki másodedzőként utazott: Benedek Tibor – Kriszta
Volt hozzá kedvem, hiszen a vízilabdát szeretem, és amikor hajnalban játszottak a fiúk, lányok akkor is keltem, néztem minden mozdulatot, gólt, örömöt, bánatot.
- „Figyelj, mi elutazunk pihenni” – hangzott az elutasító felelet.
- „Nekem legkésőbb jövő hét keddig le kell forgassalak, mert szerda adásösszerakás.”- „Akkor majd jelentkezem, szerintem jövő hét kedd reggel lehetséges, hétfőn este érek haza.”
Majd jött az izgulás és a rimánkodás. Csak el ne felejtse, hogy még nincs lediszponálva… legkésőbb hétfőn rácsörgök, aztán ha bukom az anyagot, leszedik a fejem! Muszáj bevállalnom ezt a levegőben lógást!
Szombat reggel: sms. Feladó: Benedek Tibi :) Juhéjjjj A kedd oké, találkozó Komjádi 10 óra. Megmenekültem!
Mi 10 óra előtt 10 perccel oda is érünk, Tibi sehol… még 5 perc van 10 óráig nem csörgök rá, hiszen azt beszéltük meg itt találkozunk, de Tibi még mindig sehol… 10 óra és mi csak téblábolunk…Tibinek semmi nyoma...órámat lesem, látom elmúlt 10 óra…
Éppen telefonomat keresem, hogy felhívom, amikor egy idősödő férfi lép hozzám: „Nem maguk várják a Benedek Tibit? Már itt van, úszott egyet, bent várja magukat.”
Lendületből felkapjuk a kamerákat, statívot és minden féle kütyüt, melyekkel felpakoltattam magunkat.
Aztán jött a következő sokk: „félkor el kell mennem…” Na már csak ez hiányzott.
A tessék, forog előtt azonnal át kell szerkesztenem mindent fejben. Szívem szakadt meg, ahogy láttam magamban esnek ki a témák… de az idő nagy úr!
És a sokk után máris meglepődés! -„Csapatkapitány voltál aktív korodban, és bár másodedzőként utaztál, de van, akikkel ebből a csapatból még te is együtt játszottál. Most mennyire tudtál megmaradni ebben a szerepben?’
-„Igazából teljesen más a két szerep. Lehet hogy sokan a csapatból azt várták tőlem, hogy majd ugyanazt tudom csinálni, mint csapatkapitányként, de nem, én nem tudtam ugyanazt csinálni. Több okból is, egy hogy annyira erős a Dénes szerepe a csapatban illetve egy csapatkapitányé, hogy oda már más nagyon nem nagyon tud beavatkozni. Tehát egy másodedző elég jelentéktelen szerep. Az hogy nekem tekintélyem volt ebben a csapatban azt nem annak köszönhetem, hogy másodedző vagyok, hanem annak, hogy Benedek Tibor vagyok. De biztos, csalódás voltam a játékosoknak, mert nem tudtam azt a pluszt én hozzátenni, amit esetleg ők vártak!”
Kemény önkritika! Szinte kiesek a szerepemből! Erre nem számítok… de tovább kell lépnem… az idő sürget. Azt mégsem engedhetem meg, hogy nézze az óráját és a mondat felénél azt mondja: Uh, mennem kell :)
Picit pozícionálom magam nála, ugyanis elárulom, biztos kézből tudok néhány kulisszát a meccsek előtti estékről, de azt akarom mesélje el ő, kitérünk a bírók szerepére, arra a vitatott kiállításra, a csapat hullámzására, meglepődést okozok én is neki, látja felkészültem mindenből, bármit is kérdez visszafelé, illetve magyarázok, tudom a választ, helytállóak a mondataim. Sosem vállalok el úgy interjút, főleg nem hosszú beszélgetést, ha nem tudok rákészülni! Ilyen vagyok, vagy jól, vagy sehogy! Majd újra lesokkol:
-„Azt olvastam, hogy a bronzmeccset tisztességből kellett lejátszanotok?! Nekem ez fura!”
- Nehéz egy magyar vízilabdázónak, aki gyerekkora óta nézi a szigeten a márványtáblát és bele van nevelve, hogy csak a győzelem számít. Kikapni az elődöntőn, az egy óriási zuhanás. Hiába tüzeli fel magát, hiába akar megtenni mindent a bronzmeccsre, nem tud olyan lelkiállapotba odakerülni, mert annyira győzni akar mindig, mert annyira az van itt elfogadva az uszodába, hogy csak a győzelem számít, hogy nem tudom elképzelni azt, hogy ha mi bronzmeccset nyerünk, akkor úgy páros lábbal ugrálunk, mint a horvátok, amikor kijöttek a vízből. . Ezt nem fogadjuk el, sem az ország sem a közvélemény sem a játékosok, hogy a bronznak ennyire lehet örülni.” …
Szívem szerint záporoznának a mondataim, jönnének még a kérdéseim, de tik-tak-tik-tak… az anyag valójában készen, amiért jöttem megkaptam… Egy gyors kérdés, fél szemem Londonon, az olimpián és na jó, bevallom valójában erre a válaszra én vagyok kíváncsi!
- Szerinted Kásás Tamás visszatér a keretbe?
- Szerintem vissza! Szerintem megvan a vébé, döntőt játszik a Kása, mert Kása már nem fog rengeteg gólt lőni, viszont le tudja azt a két passzt meg tudja szerezni azt a kritikus helyzetbe, amit más nem tud, és tud mondjuk olyan gólapszt adni amit nem vár senki. Ennyi kell egy egy ilyen meccsen ahol egy gól dönt a végén. Ezek a kicsi plusszok simán dönthetnek.
A vágószobában fáj a szívem minden egyes blokknál, amit ki kell még ekkor is hagynom, de az adástükör kőbe van vésve, ott az időtartam, nem léphetem át… Emlékszem először egy sokkal hosszabb verzió készült el hangban, onnan mentem visszafelé. Nem másodpercekkel, hanem percekkel háborúztam. Hallgattam vágómmal már nem is tudom hanyadjára az interjút... és kerestem „ollómnak” a kieső részeket.
- „Legyen ez.
- Micsoda? Ez tök jó! – szállt ő be a védelembe.
- Oké, akkor legyen a következő!
- Micsoda? Az is maradjon.
- Na jó, akkor mi legyen?
- Hagyjuk meg hosszan :)
- Te is tudod, itt a tükör… ,
Adás után még Benedek Tibi is veszi a fáradtságot tudatja velem, tetszett az anyag. Igen, igen, igen, ezek nagyon sokat adnak. Én ezekből az impulzusokból táplálkozom.
És akkor vissza a piros betűs sorra: … „mindenki átvette”…
Mi van? Hírkereső… kereső rész… Kulcsszavak: Benedek Tibor és Kásás Tamás. Enter.
Azonnal kidobja a cikket. És tényleg! Oké, legyen google… ott is! Ilyet, és nekem erről egy hétig fogalmam sem volt :) Valaki az egész beszélgetést lehozta, valaki részleteket közölt, valaki letöltötte az adásbejátszót… tényleg tele a net!
Bevallom őszintén első, ami eszembe jutott: Szegény Kása. Itthon élvezi nyári szabadságának utolsó napjait, és biztos vagyok benne sokszor elküldte azt a riportert melegebb éghajlatra, aki mindezt a lavinát elindította. Ha tudná, hogy én voltam, talán nem szidna annyira. :)
Bocs Kása, azzal az egyel nem számoltam, hogy az engem igazán foglalkoztató kérdésemre nem csak én vagyok kíváncsi, hanem az újságok címlapjai is!
