Végre most

Subject: private question
Hi Jara, I would like to use your help. We would like to make a trip with friends to Prague in March! /4-5dayes/ Could you pls help me with some accomodation which you recommend? …
És a válasz postafordultával meg is érkezett!
Hi, I will look and will come back to you with few tips next week. Jara
Szóval utazunk! És ezzel az utazással egy régi álmom válik valóra, ugyanis megannyi ország városainak látogatása közül ez a hely még hiányzott.
Már a volt férjemmel is készültünk ide, aztán végül Rómában kötöttünk ki. Na nem azért, mert rossz térképet vittünk magunkkal és eltévedtünk, csupán a repülő járatra nem voltunk elegen, ezen okból kifolyólag nem is szálltunk fel, tehát nyomtunk egy újratervezést. Hozzáteszem azt az utat sem bántam meg, mivel csizma ország fővárosa valóban parádés… de Prágáról egy percig sem mondtam le, azóta sem, mert Prágát látni kell. Hát most majd fogjuk és ez végtelen örömmel tölt el.
Másnak ez fura, hogy én ettől a mennyekben röpködöm, hiszen valakinek ez olyan, mintha csak kiugrana Bécsbe (jó azért messzebb van) körbenézni, és mindent végiglátogatni. A terv most is ez, csupán több napos, barátokkal, szerelmekkel…
Nekem sajnos az olimpiai műsor végett jó előre tudnom kell a kikapcsolódás dátumait, mivel azt nem hagyhatom magára. Aranyszabály: Egy műsor sem lehet mostohagyerek!
Imént pont az jutott eszembe, hogy eddig nem volt kiesésem, végig tudtam haladni a diszponált napjaimon, tehát amióta viszem a felelős szerkesztő titulust a betegségek elkerülnek. Megjegyzem, ez maga a csoda. Le is kopogom gyorsan!
Valamiért minden évben elkapom valamelyik nyavalyát és akkor hetekig nyomom itthon az ágyat. Mintha az élet is tudná, most nem jöhet ilyen porszem gépezetembe, mert az óriási kieséssel járna. Szóval köszönet valakinek, amiért minden bacilus elkerül. :) Tartsa is meg idei jó szokását!
Nem lesz fura megpörgetni a napokat, ugyanis nem ritkaság, amikor 12-14 órás munkákat abszolválok. Minden héten van ilyen, azóta meg pláne, amióta heti rendszerbe mentünk át, és mellette ott a másik két műsorom is. Ráadásul egy reklám, akarom mondani két reklám szpot elkészítésére is felkértek. Valószínűleg fejlődök, ha már rám mernek ilyeneket rakni. Na mindegy, elég sok cél van idénre kitűzve, és tudom minden egyes lépcsőfokkal közelebb kerülök mindenhez. Szóval a lényeg, először Prága, majd London… :) Igen,

mert lesz ez utóbbi is, bár erről még nem akarok beszélni! Elkiabálni semmit nem szabad! De izgatottság az van!
Amint beköszönt a napsugár és melengeti szívünket, (remélem, nem késik a befoglalt dátumunkhoz képest) azonnal csomagolunk, és barátokkal,
szerelmekkel indulunk, mert végre most valóban Prágába utazom!

Csillagállás

Amikor megcsípem kezem, érzem a fájdalmat. Akkor mégis csak én élem át a mindennapi dolgokat. Ki érti ezt? Senki, ám ez nem zavar, hiszen minden percét élvezem, ugyanis szeretnek!

Egy ideje elég nagy változás ölel körbe. Lassan azt kezdem érezni, ez nem is az én életem, itt minden olyan más, itt minden olyan … fura, és talán idegen is egyben. Eddig elkerültek ezek a dolgok, vagy csak apró, szinte elenyésző részleteiben jelentek meg egy fikarcnyi kis időre. Azonban én inkább nem, hogy karnyújtásnyira, de még látótávolságban sem láttam őket.
Most pedig pont az ellentétet élem át, hiszen társammá szegültek és napi szinten velem jönnek.
De miért van ez így? Talán próba az élettől, talán vizsga a következő lépéshez? Ki tudja? Szerintem senki! Ez jelen pillanatban csöppet sem zavar, hiszen egy biztos: minden percét élvezem. Élvezem, amikor mehetek, amikor beszélhetek, amikor találkozhatok, amikor odafigyel, amikor telefont kapok, amikor felkérnek… amikor szeretnek!
Hogy egy nagyon kedves ismerősöm szavait kölcsön véve éljek, most ezek azok, amik „mozgatnak, löknek előre, unszolnak és bujtogatnak”.
Ha elmesélném történetem, mely a fenti sorokból lettek idézve, szerintem hetekig hangos kacarászás, akarom mondani sikítva vinnyogás törne ki hazánkban. Ám mivel a valóban belém látást, csupán igazán keveseknek

engedélyezem, ezért ne haragudjatok, de a hasfájásig hahótázást megtartottam a szerdán  ismét összeült eszem-iszom-bulizós és nálam alvós csajos estére, és ott fedtem fel francia kártyáimat. 

Hé, ki helyére csöppentem? Eddig ki élte ezt az életet? Hol volt mindez? Miért csak most látom igazán az egész világot? Milyen csillagállás áll éppen felettem, fogja ujjaim és vezet oda, ahova mindig is vágytam?

Amikor megcsípem kezem, érzem a fájdalmat. Akkor mégis csak én élem át a mindennapi dolgokat. Ki érti ezt? Senki, ám ez nem zavar, hiszen minden percét élvezem, ugyanis szeretnek!