2009. május 21., csütörtök

Édes tények

Édességre vágyom. Ha most elmajszolnék egy kis kocka csokit, az még nem lenne akkora bűn. Nem?
Egész nap alig ettem valamit, ez még belefér.
Csak, az a baj, hogy én nem tudom egy kocka után visszazárni a csomagolást. Az nem megy. Tudom, hogy ott van, hogy még van, hogy … simán megehetem. Ki akadályoz meg ebben? Most senki.
Emlékszem, mikor még házasságom idilli napjait éltem, volt férjem minden este valami nassolnivalót majszolgatott a tv előtt. Én meg csak néztem, néztem, néztem… na nem Őt, hanem, hogy még mennyi finomság van előtte.
Lelkiismeretfurdalás nélkül csemegézhetett. Jó sportolt is, na de ennyi kalóriát ledolgozni nem lehet. Néha panaszkodott, hogy ne főzzek ilyen jól, ne készítsek sütiket, ne legyen otthon keksz, csoki… de lételemem a gondoskodás, a másiknak meglepetést okozni… és szeretek főzni meg sütni is. Sosem tanították, nem ilyen iskolába jártam, mégis megfogott az „alkotás” és az ízek megannyi világa.
Mikor gyerek voltam (még ma is az vagyok, néha) anyu a vasárnapi ebéd elkészítésének hús panírozás fázisánál mindig
kiáltott egyett:
-„Krisztaaaaa, gyere segíteni!” Sosem értettem mért azt az idősávot választja mikor épp a legjobb műsor megy a tv-ben? Sokszor morcosan, sokszor unottan mentem ki a konyhába. Onnan még a tv-re sem volt rálátásom. Így általában lemaradtam a vasárnapi matinék végéről. Na azóta utálom a húspanírozást, viszont ellestem néhány fözési fortélyt :-)
Szóval a csokikocka. Illetve csokikockák. Nekem mindegy milyen csokit tesznek elém. Lehet fehér, kerek, szögletes, lyukas, mogyorós, töltött, ét… mint Gombóc Artúrnak. Pont annyira vagyok válogatós ebben a dologban, mint Ő. Semennyire. Tudom, hogy a csoki hatóanyagainak vannak pozitív hatásai is. pl:

noradrenalin – beindítja a szervezet energiatartalékait
teobromin – az idegrendszerre serkentő hatást gyakorol
koffein – az idegrendszerre serkentő hatást gyakorol
feniletilamin – boldogságérzés keltése
anandamid – örömérzet okozása
flavonoidok – antioxidáns tulajdonságú vegyületek, amik a szív- és érrendszerre kedvező hatást fejtenek ki
foszfor – emlékezet karbantartását segíti (kétszer annyi foszfort tartalmazhat a csokoládé, mint a hal)
Nemrég olyan kutatást is végeztek, ami nem csak az egészségügyi hatást vizsgálta, hanem ami a mennyiségre irányult. A kölni klinikán végzett vizsgálatok után megállapították, hogy napi két kocka, legalább 50% kakaótartalmú csokoládéval már csökkenthető a vérnyomás más káros hatások nélkül.
De nekem most a vérnyomásom rendben van, és két kockával mit kezdjek? Mikor olyan finom a csoki...
Utána néztem még néhány érdekes adatnak:
Európában állítólag az egy főre eső éves csokifogyasztás 15kg. Uhhh, annyit idén még nem ettem :-)
A tejcsokoládé kakaótartalma legalább 25%, tejport minimum 14%-ban tartalmaz, ezen kívül kakaóvajat és cukrot is találunk benne. A tejcsokoládé születése Henri Nestlének köszönhető, aki rájött, hogyan lehet a tejet sűríteni, így megvalósulhatott a régóta kísérletezett tejcsokoládé. Utólag is hálás köszönet érte :-)
Étcsokoládé kakaótartalma legalább 43%-os, de ideálisabb ha 55-75% közötti. A keserűcsokoládék kakaótartalma még magasabb, 85-90%. Minél magasabb a kakaótartalom, annál minőségibb termékről beszélhetünk. A fehér csokoládé nem tartalmaz kakaóport, csak kakaóvajat, cukrot és tejport. A kakaóvaj-tartalma 20-45% közötti, a tejpor 14%-os. De mit nekem %-ok, nem is érdekelnek ezek az adatok. Most ha kimennék a konyhába, kihúznám az „édességes fiókot” és kivenném belőle a finom csokit…máris tova illana minden fontos számadat. Kalória értékére meg rá sem mernék nézni, főleg így éjjel. :-) Jönnének a rémálmok, dolgozna a bűntudat rendesen!
Volt olyan, amikor barátnőm felhívott reggel telefonon és megkérdezte:
-„Kriszta szerinted nagy baj, ha tegnap éjjel elalvás előtt még ettem csokit?” Én pontosan értem mért kérdésként tette fel mindezt. (azok a fránya -folyamatos- súlyproblémák…) Megnyugtattam!
-„Dehogy, egyszer bűnözhetsz, és különben is, mért ne ehettél volna egy kis finomságot”.
Mire ő: -”Na, de ez egy egész tábla volt”. Megnyugodtam, nem csak nekem vannak ilyen mértékű problémáim. :-)
Nem eszem csokit ma már. Eldöntöttem és kész.
Megy a tv, és benne a Királynő választás. Ezek a lányok hogy tudják megállni, hogy ne nassoljanak? Mitől ilyen vékonyak? Na, mit mond épp most az egyik szépségkirálynő jelölt? Ezt a kérdést kapta imént:
- „Mitől félsz?”
- „Az elhízástól”- felelte.
Én meg pont ezeket a sorokat írom. Hát most már valóban nem eszem ma csokit.
Múltkor eljutottam odáig, hogy futni voltam. Ismét rájöttem, az nem az én világom. Nekem sosem ment. Adjanak egy labdát, (na ne a zsebembe) akkor elfutkosok vele. Olyankor észre sem veszem, hogy már mennyi ideje sportolok. A konditerem sem az én világom. Súlyok emelgetéséhez lusta vagyok… Úszni kéne, vagy squasholni. Ez utóbbit megbeszéltem egy barátnőmmel, hogy rendszeresítjük életünkbe. Ő már jár is, és minden porcikája megérzi az ütögetős órát. Na nem azért mert esik-kel, mint ma Hajós András… Ő ma összetörte magát.
Egy járókelőt akart megelőzni a bicikli úton, mikor hirtelen egy oszloppal találta szemben magát. Telibe kapta, és lerepült a bicikliről. Ahogy elnézem a jobb kezét nem is tudja nagyon emelgetni most az adás alatt... :-)
Ő a Királynő egyik műsorvezetője.
Azért sem eszem már most semmilyen édességet, mivel tartom a 8kg súlyleadásomat. Nem szúrhatom el. Nem jöhetnek vissza azok a fránya kilók. Leadni sokkal nehezebb, mint felkapkodni őket. Önfegyelem. Ma megy. Vagy nem? De!
A csokoládéban rejlő csáberőnek főként mi nők nem tudunk ellenállni, s a reklámok is minket, mint első számú fogyasztókat vesznek célba. A selymes, simogató élvezeti cikket csak mi vagyunk képesek akkora szenvedéllyel szeretni. A jó minőségű csokoládé páratlan örömet okoz már az illatával is, amikor kicsomagoljuk. Az élvezetek netovábbja, amikor a szánkban érezzük bársonyos lágyságát. A boldogsághormon rám férne. Az elmúlt héten úgyis eléggé elkerült a boldogság, a hormonjaim meg egyébként is most össze vissza mennek.
Nem, nem lehetek akaratgyenge!
Inkább a nyugodt álmot választom, Gombóc Artúrral.

4 megjegyzés:

KisVirág írta...

Én nem láttam azokat a lányokat a tv+ben...de biztos csinosak, szépek és még okosak is. De pont az a lényeg, ami elhagyta az egyik száját, vagyis, hogy ők (javarészt) azon görcsölnek egész életükben, hogy vékonyak maradjanak. S hány beteg modellt ismerni!! Na, hát, én nekem eszem ágában sincs ezt az egy életemet leélni úgy, hogy számolgatom a kalóriákat, hogy salátán élek és müzlin, hogy reggeltől estig az órát nézem! Mi értelme lenne így az egésznek! Ezen emberek többségének fogalma sincs arról, milyen isteni tud lenni egy parázson sütött szalonna hagymával, egy jó adag jókai bableves vagy éppen egy isteni narancsos csokitorta! Nekem van! Szerintem Neked is :) Így ne azzal törődj, hogy mi az, amit el kell venned magadtól, hanem azzal, hogy mi az a jó, amit adhatsz magadnak! Persze mértékkel. DE ha megkívánod, harapj is bele. És tudjuk, már a kemény statisztikák is bebizonyították, hogy a pasik nagy része nem a csontos botsáskákért vannak oda... És Te így vagy szép, a fene egye meg, Te szép vagy!!! :)
(Ui.: megyünk fallabdázni, ígérem :))

Krisztuka írta...

Most szombaton, miközben majd a parázson sült szalonnát majszolgatjuk hagymával, érteni fogod mért kacsintok Rád... :-)
És tudod mit? Még csokit is viszek :))

Névtelen írta...

Ettetek végül is parázson sült szalonnát hagymával? Ha nem, én ettem helyettetek is pénteken és szombaton is... :-)
A Bakonyban kiváló energiaadó volt a túra alatt és sütés közben a szótlan tűzbebámulást is lehetett gyakorolni ezerrel.
KisVirágnak igaza van. Ha én nevezhetem a barátaim és a magam véleményét a férfi populáció átlagának meghatározásakor szignifikáns tényezőnek, akkor tényleg egyikünk sem, a találóan "botsáskának" nevezett nőkért vagyunk oda. :-) Mikor elismerően hümmögünk, jelentősebb mennyiségben fordulnak elő valamilyen testrészében "termetesebb" Csajok. (Csak a Pasik szó ellentétét kerestem...)
Az arány a nem mindegy.
Nevetséges a mai szilikonos világban egy-két darázsderekú 120 mellbőségű csajóca, ahogy próbál egyensúlyozva haladni. A szépség az arányokban van. Meg a szemben. Meg a viselkedésben. Meg az energiákban, a lendületben. Meg az életörömben, és életfelfogásban.
Semmi esetre sem egy tábla csoki elfogyasztásának dilemmájában.
A sport az jó, a fallabdával csak óvatosan az elején, a boka nagy terhelésnek van kitéve a hirtelen irányváltások miatt, viszont állítások szerint (és tapasztalataim alapján) az intenzitása felér 2 óra tenisznek. Jó cipő, hasonló tudású partner, garantált siker és az endorfinok is szaladgálnak utána a véredben. :-)
(Jobban mint egy csokievés után!:-))
Halljam az első fallabdás élménybeszámolót. Ha lehet a Youtube-on! :-)
Ha elkezded, ígérem elmegyek én is veled egy ivás előtt! :-)

P.

Krisztuka írta...

Volt szalonna evés hagymával. Sőt még csoki is lecsúszott.
Ha már vigadunk, akkor rendesen :) Az alkohol részét most meghagytam Neked :)
Összeomlana a rendszer, ha a mi fallabdázásunkat feltennénk :)
De majd beszámolok róla.

A 8kg-ot tartom, de azért még szeretnék leadni pár kilót.
Na nem annyit, hogy a csontom nyomja a pasit... Bár az a veszély nem fenyeget senkit :)