2011. február 19., szombat

Másik lépcsőfok

Barátaim előtt nem titok, Murattal pár hónapja kapcsolatunk következő lépcsőfokát keressük. Ez egy ideig igen erőteljes beszédtéma volt közöttünk, de a lehetséges variációkba én biza belefáradtam. Nap, mint nap úgy feküdtem és keltem, hogy a megjelölt országok, városok ott pulzáltak fejemben. Bármennyire is szeretné az ember, először képtelen kikapcsolni és nem elgondolkodni rajta… miközben pontosan tudja csupán felmerült lehetőségek mindezek és nem biztos alapokon nyugvó tények.
Aztán amikor egy picit belefárad az agy és azt érzi, megpihenne már, akkor végre kimondja azt is, hogy elég.
„Bandhavgarh Nemzeti Park - dzsungel fehér tigrisekkel; Ranthambore Nemzeti Park - mesterséges víztárolók körüli erdőben tigrisek; Kaziranga Nemzeti Park - orrszarvúak, elefántok, tigrisek; Kanha Nemzeti Park - tigrisek, leopárdok, medvék; Szundurbansz Nemzeti Park - bengáli tigris, tengeri teknős; Manas Vadvédelmi Terület - tigrisek, elefántok, orrszarvúak; Bandipur Nemzeti Park - elefánt, gaur (nagytestű kérődző); Sultanpur Nemzeti Park - vándormadarak és vízimadarak;”
Egyszer szívesen "sétálgatnék" bármelyik helyen és merülnék bele a megannyi új élmény adta érzetbe, miközben buzgón kattintgatnék fotómasinámmal, hogy majd tárgyi emlékeim tárházát gazdagítsák a megörökített képkockák is. Be kell vallanom, önszántamból sosem vennék lábamra túracipőt és vágnék bele egy ilyen utazásba. Itt állok a harmadik x-en túl, és imént azon morfondíroztam, hogy valójában még egyszer sem játszottam el azzal a gondolattal, mi lenne ha ide váltanék repülőjegyet.
„Javasolt oltások: Hastífusz, Hepatitis A (magas a fertőzésveszély), Hepatitis B (közepes a fertőzésveszély), Kolera, Járványos gyermekbénulás, Járványos agyhártyagyulladás, Veszettség… a megszokott időjárásnál lényegesen melegebbé vált a hőmérséklet. Az IMD által közzétett jelentés szerint rendre 40 fok fölötti napi középhőmérsékletet mértek, amely egyes területeken a 45 fokot is elérte… Az ország észak-keleti részén az elmúlt hetekben heves viharok komoly károkat és jelentős, egyes esetekben halállal járó személyi sérüléseket okoztak.”
Na szép. A forróság még csak-csak… abba volt szerencsém tavaly belekóstolni. Így utólag már nagy a szám, ám amikor a saját bőrömön éreztem a negyven fok fölötti hőmérsékletet szinte megszólalni nem tudtam. Illetve de, csak nem úgy, ahogyan kellett volna. Elsírtam magam, hüppögtem, elvesztettem önkontrolomat, faramuci egy helyzet volt. Ha most látnátok arcomat, hogy mosolyog ezen az egészen :)
Ő végig nézte szenvedésem, én szégyelltem mindezt, ő nyugtatgatott én elbujdokoltam szinte. Ő hozzá van szokva, (bár szerintem ezt sosem lehet megszokni) én pedig sosem tudtam, hogy ez ennyire tud égetni és fájni.
„Biztonsági figyelmeztetés: Fölhívjuk az ide utazó, illetőleg ott tartózkodó magyar állampolgárok figyelmét arra, hogy a külföldi biztonsági szervek lehetséges terrortámadások elkövetésének megnövekedett veszélyét jelezték a főváros, illetőleg az ország legnagyobb városai térségeiben. A lehetséges célpontok elsősorban a nagy tömegeket vonzó bevásárlóközpontok, piacok, közlekedési csomópontok, repülőterek, vasútállomások, illetve a külföldiek által előszeretettel látogatott helyszínek. A lehetséges merényletek színhelyei a külföldi kiküldöttek, turisták által közkedvelt olyan piacok, közterek lehetnek, mint a Chandni Chowk, Connaught Place, Greater Kailash, Karol Bagh, Mehrauli,és Sarojini Nagar. Javasoljuk, hogy a nagyobb városokban a magyar állampolgárok fokozott elővigyázatossággal járjanak el, s rendkívüli körültekintést tanúsítsanak nagyobb tömeget vonzó helyek, piacok, bevásárlóközpontok, vasút- és buszállomások, repülőterek meglátogatásakor. Kísérjék figyelemmel a média, a helyi hírcsatornák biztonsági helyzettel foglalkozó tudósításait. Tanácsoljuk, hogy utazásuk során jelentkezzenek be az ottani Magyar Nagykövetségen.”
Ha meghallunk egy nevet, jelzőt, helyet… valamire azonnal asszociálunk. Lehet nem pontosan arra, amire hirtelen mindenki gondol, de valami beugrik róla. Mondjuk, ha azt mondom sárga, valaki erre rávágja: citromsárga, valaki narancssárga, valaki okkersárga... Ha nevet hallunk ahhoz a névhez kötődő személy arca fog elénk vetülni. Sokszor a gyermek névválasztásánál ez a „reflex”, komoly befolyásoló tényezővel bír. Ha például azt hallom India, rögtön rávágom:
-"Megannyi világörökség megtalálható egy helyen!"
„Az adzsantai, az ellórái barlangtemplomok, az Agra erődje, a Tádzs Mahal... A konaraki Naptemplom, Mahabalipuram templomegyüttese, Goa templomai és kolostorai, Khadzsuráho és Hampi műemlékegyüttese, Elefanta sziklatemploma, a tandzsávúri Brihadisvara-templom, a buddhista emlékek Száncsiban, Humájun császár síremléke Delhiben, Kutub Minár és Kutub épületegyüttes szintén Delhiben, Mahabodhi templomegyüttes, Bodh Gaya, Bhimbetka sziklamenedékei, Champaner-Pavadagh régészeti park…”
Eddig egyetlen egy olyan hely volt, amire nem elsőre, -de a magamban történő hosszas érvelés után- talán azt tudtam volna mondani Muratnak: „Rendben, majd menjünk, de nem örökre, csupán pár évre.”
Közvélemény kutatásokat kerültem, mivel döntésemben nem szerettem volna, ha bárki is szerepet vállal illetve vállalt volna. Valójában nem is csacsogtam erről tágabb környezetemben, pontosan az imént megjelölt indok végett. Aztán amikor az agy elfáradt, és rájött, közös életünk soron következő legfőbb akadálya, nem a lakhely megjelölése, na akkor megkértem Muratot, ha időszerűvé válik eme problémakör, ha már valóban nagyon közel kerülünk a csomagoláshoz és az előkészületekhez, térjünk rá vissza.
Aztán pár hónapja ismét nekem szegezett egy kérdést:
-"Honey, tudom, hogy megkértél rá, de ezt most muszáj feltennem, ugyanis nagyon könnyen kivitelezhető... Akarsz Indiába menni? Egy barátom költözik oda, mert a cég, ahol dolgozik kihelyezte és mi is tudnánk menni. A fizetés magas… bár a környezet nem a legideálisabb. Egyedül nem szeretnék dönteni, meg akartalak kérdezni, de ugye…
-India? Nem haragszol meg, ha ezen el sem gondolkodom… kapásból azt felelem: nem!
-Amikor belevágtál mondatomba, még az hiányzott: ugye te sem szeretnél ide menni?"
Tudom gyönyörűek a látnivalók, már-már elvakítóan, megtévesztően szépek, ám a csillogástól eltompított dolgok mögött ott lapulnak az igazi veszélyek is. Engem pedig ez a veszély sosem vonzott.
Az igaz, hogy már sokkal közelebb vagyunk ahhoz a bizonyos lépcsőfokhoz, amiről először beszéltem, de abban közösen megegyeztünk, hogy másikra lépünk…


Ui: A barát búcsúbulija megtörtént, ő holnap költözik...

Nincsenek megjegyzések: