Karácsony

Talán ez volt az első karácsony, amikor még decemberben azon gondolkodtam, kinek mi legyen az ajándéka. Máskor már augusztusban elkezdem a nézelődést, a vásárlást. Idén valahogy ez nem sikerült, valamiért nem vettem tudomást mennyire közeledik ez az ünnep. Könnyebb volt kifogásokat találni, ráfogni a munkára, a könyvre, hogy most ezért nincs időm, aztán a lélegzetvételnyi pihenést is kihasználtam, majd csak utána vágtam bele ebbe a nagy hajtásba. Végül olyan gyors voltam, hogy már vasárnap felállítottam a fámat, megsütöttem első adag süteményemet. Hétfőn munka, este irány a fodrász, kedden ismét munka, majd újabb adag süteménysütés… Szerda reggel pedig autómba vágtam magam és az addig elkészült finomságokat kiszállítottam szüleimnek, ahol cserekereskedelmet folytattunk. Sütik ki tesóm gyerekei (Lilla, Zsombor, Bálint) pedig beszálltak. Már-már hagyomány, hogy a szent este előtti napot nálam töltik, így szüleim is és bátyámék is nyugodtan tudnak készülődni. Nem kell attól tartaniuk, hogy éjjel valamelyik lurkó felébred, kisétál szobájából és azt látja, apa vagy anya épp egy díszt tesz a fára, vagy épp odarakja az ajándékot a fa alá. Ezt elkerülvén inkább megtisztítom a terepet. Nálam ugye már minden előkészítve, feldíszítve áll a karácsonyfa, a lakás, ajándékok becsomagolva (bár ezek még a beépített szekrényben) csak az éjszakát kell „elő jövetelükkel” kivárnom.
Jó előre elmondtam nekik, először a kabátot, majd a csizmákat vesszük le, addig senki nem megy beljebb az előszobából. Tudtam, ha megpillantják új lakótársaimat, azonnal odarohannak… Szóval az örömködés idén nem a fám végett volt, hanem a halaim látványától, amit főnökömtől kaptam. Természetesen azonnal észrevették ezt a megvilágított, ember nagyságú henger alakú „csodát” és szélvészként odarohantak. Persze ez a jelenet még többször megismétlődött, de csak az aranyhal nyugodt úszkálását tudták közelebbről is megtekinteni. Mire oda értek a másik kettő a zajra, a hirtelen mozgásra, inkább a kövek közötti, kagylók alatti megbújást választották. Megértettem őket. (Jó pár kéznyomot kellett másnap levakarnom az üvegről)
Míg lefoglalták magukat én még az ígért sütemények 2 fajtáját megsütöttem, aztán együttes mesefilm nézés, fürdetés, altatás… ahogy bekapcsoltam laptopom még hallom suttogásukat, izgatottságukat. Tudják, holnap reggel ajándékokat kapnak. Időnként átnéztem hozzájuk, hiszen hajnalig nem akartam várni, mielőbb tudni akartam, mikor mehetek a becsomagolt dobozokkal, mint „Angyalka”. Előtte még egy gyors skype Murattal, majd lábujjhegyen, meglepetéseikkel felpakolva odaosontam a fámhoz.
Mindent elrendeztem, már csak az ébredést kell kivárni. Emlékszem számunkra is rejtély volt, hogy a csodaszép ajándékok hogyan is kerülnek a fa alá… Amíg gyerekek voltunk a karácsonyt Szekszárd mellett egy kis faluban, nagymamámnál töltöttük. Tesómmal minket beültettek az autóba, már indulásra készen, mikor anyu még a lakásban tett-vett. Utólag kiderült ilyenkor készítette ki az ajándékokat és a díszeket az ágyukra. Aztán bezárta az ajtót és, mint aki nem is csinált semmit beült, mehettünk dolgunkra. Mire hazaértünk a fa feldíszítve, ajándékok alatta… bátyámmal semmit nem értettünk. Szüleink velünk voltak, ők nem lehettek, akik ezt csinálták… Eszünkbe sem jutott, hogy barátaiknak kulcsot adtak és minden évben ők voltak a mi Angyalkáink… Szóval amint elaludtak a gyerekek az összes ajándékot odacsempésztem a fa alá. Néztem őket, ahogy édesdeden alszanak és azon gondolkodtam, vajon saját gyerekeimnek mikor fogom ugyanezt megcsinálni? Én kinek adok kulcsot, hogy fogom megőrizni a titkot…
Pont olyan izgatottsággal feküdtem le, ahogyan a gyerekek. Kíváncsi voltam mit fognak szólni, örülni fognak e… lesznek e kérdések, mit kell rájuk válaszolnom…
Másodiknak ébredtem, ugyanis 7.30-kor benéztem hozzájuk, és Lilla már ébren volt. Azzal a szándékkal feküdtem mellé, hogy majd most jól kibeszéljük illetve megbeszéljük a titkait, de ő megelőzött. -„Láttam, olyan sok ajándék van a fa alatt. Már nagyon kíváncsi vagyok mik vannak ott.” Ebből sejthető a titkok feledésbe merültek, jött egy két karácsonyos kérdés, aztán mire odaértünk volna ahhoz, akinek kilétét, létezését, nem biztos, hogy én szeretném megmondani, a fiúk is felébredtek és máris a "jó előre megírt" forgatókönyv szerinti ajándékok csomagolópapírjainak széttépését láttam. -„Pont ezt akartam, pont ezt kaptam, úúúúú ez milyen jó…” Gyors reggeli után indulás Szentendrére. Gyerekek tovább transzportálása a másik nagymamához Visegrádra, addig segítettem anyunak a főzésben, majd tesómék haza, ajándékozások ismét, korai vacsorázás, játék a gyerekkel, majd búcsú és hazafelé vettem az irányt. Itthon vártak a halak, és egy gyors beszélgetés Murattal.
Éjjel mikor lefeküdtem aludni, azon gondolkodtam mennyi minden is történt velem ebben az évben.
1, régi vagy új, vagy új és régi, nem is tudom, de az biztos, hogy egy fontos barátnő betoppanása életembe
2, új pasi
3, új munka
4, régebben távoli ismerősök, most már barátokká avanzsálása
5, az eddig csak halogatott angol nyelvleckék kőkemény tanulása
6, elengedés
7, megbocsátás
8, Peti beszólásainak elviselése (vicc volt) enyhén ittas állapotban (ez nem volt vicc)
9, ...
2010 … kevesebb vita. Anyu szerint ezt még tanulnom kell. (na, ezt most nem tudom vicc vagy sem)