Tavalyi év utolsó dolgos napjaiban főnökömmel átbeszéltem a következő könyv körüli teendőket. Valójában kérdéseimen meglepődött, és nem értette mért hozom elő ezt a témát, hiszen még csak karácsony előtt került boltokba az előző írás... Én érveltem, hogy a hanganyaga már készen, szépen, ráérősen el lehetne kezdeni ténykedni vele... De ő csak nyugalomra intett, megnyugtatott, ilyen téren egy kis pihenő következik, most másra kell koncentrálnunk. Nem tudom miért, számomra is megmagyarázhatatlan, fura érzés futott át rajtam. Szavai ellenére, valamiért mégsem hagyott nyugodni a dolog, ezért újra nekikezdtem a témának. Látta, nagyon határozottan akarom tudni az ütemtervet, szóval kénytelen volt kicsikarni magából egy megközelítőleges dátumot. Az időpontot hallva gyorsan osztottam, szoroztam. Még nincs előkészítve az egész, aztán napokig,
hetekig, (na jó, több, mint egy hónapot) dolgozom egy szerkesztővel, majd a korrektúrázóval, jöhet a tördelő, végül átnézzük, egyeztetjük, javítjuk mielőtt nyomdába menne, akkor… lemerevedtem. Na neee. Ha tartjuk az elhangzott tempót, nagyon nagy az esélye annak, hogy repülőjegyem dátumának napja körül finishelünk. Azt már nem. Két okból sem. 1, én utazni akarok. 2, ezt az őrületet, amit decemberben véghezvittünk, nem akarom még egyszer átélni. "Na most légy okos Kriszta” –gondoltam. Repülőjegyem már megvan, erre a munka végett, lehet nem tudok felszállni? Ez nem húzhatja keresztbe külföldi látogatásomat. Azt már nem! Mielőtt főnököm feleszmélt volna, hogy a két dátum nagyon nagy valószínűséggel üti egymást, én villámgyorsan átgondoltam: ha még decemberben abszolválom az első periódus hiányzó részét, akkor a szerkesztővel, korrektúrázóval, tördelővel... igen, ez a megoldás. Előbb készen vagyok, mint az utazás kezdete. Gyorsan, hadarva, megszólaltam: -„Bevállalom a két ünnep közti munkát. Mire hazajön a külföldi pihenéséből, készen leszek a könyv kéziratának nyers változatával.” Ő csodálkozva rám nézett, azt követően iziben rábólintott, én meg megnyertem az év végi és egyben év eleji „nagyszerű” munkát. Juhéjjj.
Egy lépéssel mindenképpen előrébb akarok járni az ütemezett itinernél. Először úgy terveztem, majd apránként, minden nap pár órát foglalkozom vele. Aztán halogattam, hiszen én is pihenésre vágytam. Majd mikor már nem napolhattam tovább, belevágtam. Hallgattam a kazettákat, amin ilyen és ehhez hasonló kérdések hallhatóak:
„-Hogy történt a bűncselekmény?
-Kit ölt meg először?
-Baltával támadt rájuk?
-Mindenkit megölt?
-Hogyan tette?
-Lehet jobban járt volna egy halálbüntetéssel?”
Igen, jól olvassátok. Életfogytiglanos emberek gondolataikkal, elmeséléseikkel, borzalmaikkal vettem magam körül. Azt hiszem, ezzel a témával nem lehet jókor foglalkozni. Itt elfelejtődik, hogy a karácsony, a szeretet ünnepe után vagyunk és zárjuk az évet, amikor pozitívan indítjuk a 2010-et… és nekem is erre kellene koncentrálnom. Helyette éjszakánként azon morfondíroztam, ezeknek az embereknek milyen lehet a lelkük?
Milyen lehet a lelki világuk? Mi inspirálja őket a brutális gyilkosságok elkövetésekor…?
Tervem ellenére nagyon hamar végeztem az előkészületi munkával, mert engem is érdekeltek saját kérdéseim válaszai. Döbbenetes történetek, félelmetes kijelentések, borzalmak ...
Micsoda évkezdet volt ez nekem! Erre szokták azt mondani, ennél már csak jobb jöhet…
4 megjegyzés:
Én még mindig azt vallom, hogy mindennek megvan a maga ideje, mindennek meghatározott ideje van.
Azonban sokan így vagyunk ezzel. Mindannyiunknak fontos az ünnep, mert jelent valamit számunkra.
Legyen csak otthon egy szűk körben vagy akár egy utazás keretében. Ez csak az emberi elhatározás függvénye, de
mellette mindig elférnek azok a kötelezettségeink, amit nap mint nap véghez viszünk. Így a munkánk is, a karrier is.
Sokszor ugyan elvesztjük az idő fonalát és kiszámíthatatlanul is egymásra tornyosulhatnak a különböző teendők, de
mindig képesek vagyunk egy helyes rendet kialakítani az életünkben. Nem mindig olyan egyszerű, de semmi se lehetetlen.
Így most visszagondolva, Decemberben már én is teljesen el voltam veszve, és ilyenkor sokszor csak kapkod az ember.
Szereti a munkáját, mert ez tölti ki az élete egy részét, ebben leli meg a boldogságát, ugyanakkor vágyik a pihenésre, a kikapcsolódásra, az ünneplésre.
Ez nem az ép eszűségről szól, csak arról, hogy miként tudjuk beosztani az időnket, de sikerült, megoldottad és ez a lényeg.
Boldog új évet kívánok!
Döbbenetes lehet ilyen beszámolókat hallgatni, egy kicsit biztos beszennyezte a karácsonyi készülődés-katarzis-levezetés hármast. A gonoszságot nehéz felfogni annak aki nem volt részese.
Látom szent cél lebeg a szemed előtt, alárendelve minden egyebet.
(most erre mit mondjak?)
Aztán csak óóóóóvatosan azzal az egészséggel, abból tényleg csak egy van. Nálad sem cserélnek már fődarabokat, csak javítgatják, tatarozzák. ;-)
Remélem annyi eszed azért van, hogy sportolsz valamit ilyen terhelés mellett, főleg úgy hogy szinte elő is írták... ugye??
Az nem, ismétlem NEM sport, hogy a barátnőid a válladon sírják ki magukat! (Hacsak nem eresztik el magukat és nem te tartod az egész súlyukat...hmmmmm)
Aztán csak támogassál mindenkit serényen ám aki hozzád fordul!
Jut eszembe! Leszel szíves meglátogatni a közeljövőben? Sürgős párkapcsolati terapeutára van szükségünk, meg Tüncike is látni szeretne! ;-)
Ne ijedj meg csak vicceltem a terapeutával, de nem tudom elég nyomós ok lenne e az, hogy látni szeretnélek.
(szinte hallom: akkor gyere te!)
:-)))
Nah jó, megyek alukálni, annak tudatában hogy megint létrehoztam egy színvonalas blogbejegyzést.
Puci
Péter
Kedves P., sportol, persze, hogy sportol...szörfözik a neten :)
Egyébként meg azért illik tudni, hogy van, aki a vállát is tartja, s nem csak a fejét... :)
Úgy vélem - főleg a napokban, hogy Krisztukának van elég esze, hogy osszon is! Bízzunk benne, megtartja ezt a jó szokását! :)
Mért a szörf nem jó sport? :) Tökéletesre fejlesztem... Valamit vagy jól, vagy sehogyan :)
Következő tatarozási kontrolom január 28. Háááát, nem mondom, hogy meg leszek dícsérve... De legalább nem fáj semmim.
Ha kipottyannak az ikrek, akkor szándékomban áll arra felé venni az irányt, és szokásomhoz híven nálatok táboroznék...
Persze Tünci manócska előnyt élvez :) Tehát időm nagy részében vele foglalkoznék... Őt legalább még irányíthatom, talán még hallgat rám is :) vagy már elrontottad? ;)
Puszik
K.
Megjegyzés küldése