Visszaszámlálás

Visszaszámlálás indul. Három!
Igen, még három nap. Még három? Na jó, már csak három. A szám mennyiségének súlya, terhe, időtartama attól függ, honnan nézzük. Az indulástól, vagyis, hogy mióta várunk, vagy a megérkezéstől szemlélődünk. Lehet sok és lehet kevés. Én most ezt a páratlan egyjegyű számot ez utóbbiba sorolnám. Mert oly sok egyedül töltött reggel, este, éjszaka után végre megtörik a magány, az egyedüllét, a reggeli egy kávéscsésze, az esti egy borospohár és még oly sok minden más. Nincs feszültség, megfeszülés, telefon, sutba dobhatom a skype-t is. Nem lesz rá szükség, mert minden oly egyszerűvé, színessé, felhőtlenné fog válni. Ha csak beszélni szeretnék, kimondhatom, ha csak érezni szeretném, kimutathatom, ha csak csöndben nézni szeretném, azt is megtehetem… Igen minden megadatik, hiszen Murat 3 nap múlva Ferihegyen landol. Még három. Na jó, már csak három nap.
Végre nem barátért indulok a reptérre, nem ismerősnek integetek, nem családtagot teszek fel a gépre… nem, nem, nem. Ő jön. Már most izgatott vagyok. Talán jobban izgulok, mint ő maga. Olyan két éves kislánynak tűnhetek, aki teljesen be van zsongva a karácsonyi ajándéka végett, aki pontosan tudja, egyszer az angyalka mindezt oda teszi a fa alá és annak ő nagyon fog örülni. Hát ezzel most én is így vagyok. Tudom a pontos dátumot, időt, órát, percet… és abban is biztos vagyok, nagyon fogok örülni neki.
Első terve az volt, hogy felhív és megmondja, nem tud jönni, majd vár öt percet, visszahív „mégis elrendeződött minden”. Aztán olyat is kigondolt, mi lenne, ha csak annyit mondana, „semmiképpen nem tudok menni”, közben pedig felülne a repülőre, átvágna a felhőkön át, itt Budapesten már tudja a lakásomhoz vezető utat, becsöngetne: „Hello Honey, megjöttem.”
Azt hiszem jobb, hogy nem így történt. Mert bár örömöm akkor is határtalan lenne, de az elkeseredettség, a kín, a tudat… annyira megmérgezett volna már, hogy addigra a sérülés fájdalma, a csalódottság szétmarcangolta volna szívemet.
Szóval még három. Na jó, más csak három nap. És mi ez a három nap ahhoz képest, hogy most két hetet együtt lehetünk, aztán -egy rövid vagy hosszú, ezt majd az idő eldönti- kéthetes intervallum ismét külön és utána újra megfordul minden. Ő fog engem fel s alá mászkálva várni, az ő szíve fog a leszállt tábla látványánál hangosan dobbanni… igen, mert márciusban én utazom, én szelem át a felhőket én landolok, én húzom magam után bőröndömet… De ez még odább van. Ennyire ne rohanjunk előre.
Hiszen még csak ma indult el a visszaszámlálás, tehát három…