Választások. Reggel 5-kor csörgött az óra. Kelni kellett, mert 5.40-kor operatőr kollegámmal találkoztam és 5.50-kor már forgott is a kamera. Na nem volt valami jó a kedvünk, de hát ezt az előttünk álló hosszú napnak tudtuk be. Mentünk minden felé. Pest, Buda, Fót, Szentmártonkáta, Iklad… majd vissza Budapestre anyagot szabdalni.Aztán jött Daróczi Dávid temetése. Korai kelés elmaradt, de a késő éjjeli hazajövetel ismét szerepelt naptáromban. Ahogy kolleganőm fogalmazott: "A család előző nap, mi meg ezen a napon virrasztottunk." Itt sem volt minden zökkenőmentes. Mielőtt készen lettünk volna midennel, egy remek lábmozdulattal a főcsatlakozót kirántottam a konektorból és azon nyomban minden elszállt. Az én agyam is. Nagy riadalom és pár perces nyomdafestéket nem tűrő mondatomon után kiderült, végül semmi nem veszett el csak néhány nyugodt perc. Készültek interjúk, sok-sok vágóképek, végül 6.24 perces anyag.
Erre a hétre még kijutott egy remek téma. Benne szociális otthonban való látogatás. Hát mit ne mondjak. Ezen a helyen néhány idős úr és hölgy már azt sem tudta merre és hol van, kik vannak körülötte… Borzalom, amit láttam. Szürcsölések, tányérból kiivott leves látványa, szalvéta befalása amit ételnek gondolt egy bácsi... Céltalan szempárak, kiszolgáltatott emberek, szürke egykedvűség, az életkedv egy szikrája sem égett már. Mivel ez még nem volt elég a befordulásomhoz, (ha már valamit csinálunk, akkor vagy jól, vagy sehogy) a hét utolsó munkanapján elkezdtük a sorozatgyilkosokról szóló könyvet írni. Még aznap mi hármat ki is végeztünk.
Úristen! Most, hogy így visszaemlékeztem az elmúlt napok teendőire csupa-csupa negatív töltettel megáldott témák szerepeltek napirendemben. "Szuper."
És akkor azt mondják, jön a jobb, jön a változás… nem tudom örüljek -e ennek. Abban viszont biztos vagyok, én nem ilyen témákat szeretnék.
És ma újra választás…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése