Végre fáztam

Szóval meleg volt. Olyannyira, hogy szinte nappal ki sem mozdultunk a lakásból. Embertelen időjárás uralkodott ottlétem alatt. Ma, amikor itthon hallgattam a híreket, meglepődtem, ugyanis a végén bemondták, hogy ebben az országban éppen 45 fok a hőmérséklet. Tehát a napsugár még mindig nem gondolta úgy, hogy visszavesz sugaraiból.
Mi, amikor kidugtuk orrunkat a lakásból az általában az esti órákban történt. A hőmérő higanyszála még akkor is 30 fokot mutatott. Éjszaka! Micsoda lehűlés :) Mindenünk folyt… Smink ohne, nedves törlőkendő dögivel táskámban, folyadék, folyadék hátán...
Emlékszem, egyik nap mikor letusoltam, egy száll törölközőben felfrissült testtel álltam a lakásban, de már menni akartam újra a zuhany alá, mert az imént elzárt hideg víz szinte forróvá vált bőrömön. Ekkor elcsukló hangon közöltem Murattal én kikészültem, mindjárt sírni fogok, erőtlen vagyok, ez nem embernek való időjárás. Sosem tudtam milyen, amikor elvesztjük az önkontrolunkat… hát most részem volt benne.
Talán kedd lehetett amikor pár órára egyedül maradtam a lakásban, mert neki valahova el kellett mennie. Mire visszaért, teljesen leizzadt, ami nem csoda, hiszen bemondták néhány helyen 50 fokot mértek… Na már magától a hírtől levert a víz.
Közel voltunk a tengerhez, de mégsem mentünk oda hűsölni, mert a nap káros sugarai még nagyobb bajt okoztak volna, legalábbis rajtam biztosan. Szó volt arról is, hogy elutazunk a család nyaralójába, ami közvetlen a tengerpart mellett van, de elnapoltuk a projektet, mert az utazáshoz
(kb. 200km) kedvünk egyikünknek sem volt. A sugárzás meg oly erős, hogy a végett nem ajánlatos mártózni a tengerben, napon tartózkodni… akkor meg minek zötykölődjünk ennyit. Majd legközelebb :)
Utolsó napok egyikén ajándékvásárlás, muszáj nekiindulni a városnak. Először hajón való utazás, átkelés a túloldalra, az mindig szuper. Élveztem a víz látványát, a szellőt, nincs sok turista… Majd metró vagy villamos, de szerencsére ezek légkondicionáltak, így nem panaszkodom… na de ami az utcán volt! Főszezon, hihetetlen mennyiségű turista, mindenki tolakszik, minden üzlet előtt vásárlás céljából próbálnak becsalogatni, látják nem idevalósi vagy… közben izzadsz és izzadsz…
Néhol az útpadkákra kirakva vizes ballonok, mellette műanyag poharak, az emberek folyamatosan isznak, a szökőkutaknál is frissítik magukat…
Megmenekülésképpen betérünk egy csarnokszerűségbe. Megállok egy árusnál, az egyik lábam félig a boltján kívül, a másik lábam félig a boltján belül. Nézem a tárgyakat és azt érzem, valami hideg landol a lábfejemen. Jaj, ez jó! Lenézek, semmit nem látok, elnézek oldalra egy fiú görnyedt háttal halad, kezében egy flakon és valamit az emberekre fúj. Ebből a folyadékból kaptam én is. Hirtelen hűvös, szinte hideg érzés járja át testem, mintha lejegeltek volna.

-„Ez mennyei, még akarok ilyet, gyere visszaaaaa”. - kiálltom!

De amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozott is. Csak azt láttam, ahogy halad, mindenkire fújt egyet-kettőt. Valakik megijedtek, -ezek a turisták-, valakik már automatikusan előretették lábaikat…
Sokszor megálltunk kávézókban. Itt általában egy spéci limonádészerűséggel próbáltuk a folyadékmennyiséget pótolni. Valójában, ha egész nap csak iszom, és iszom és iszom, az is kevés lett volna… Ez a folyadék sem oltotta igazán a szomjat, de a vízből már elegem volt.
Itthonról folyamatosan kaptam a híreket. Esik az eső, lehűlt a levegő, szar idő van, mintha ősz lenne… Picit irigyeltem az itthoniakat.
Odakint szinte minden nap elmondtam egy kívánságomat, ami nem egy eget rengető dolog volt. Illetve az lett volna, ha teljesül. Egy kis csapadékot, egy kis szellőt, egy kis felfrissülést… ám nem jött.
Ma, amikor barátnőmmel kigyalogoltunk az úszó Európa bajnokságra, kellemes hőmérsékletet éreztem bőrömön. Mások nem így voltak ezzel. Láttam körülöttem mindenkiről folyt a víz, folyadékra, felfrissülésre vágytak… ismerős látvány, ismerős érzés.
Hazaérkezésem napjának estéjén, amikor az itthoni hőmérsékletet sem mondanám rossznak én vacogtam. Pár másodpercig hezitáltam mit tegyek, majd döntöttem. Szerencsére ezt csak a halaim látták, akik lehet jót kacagtak rajtam, de nem bánom. Augusztus közepén, egy kánikulai nap végén, a lemenő nap sugarainál, melegítőben álltam a nappalim közepén. Én nem vagyok normális! De végre fáztam!