Pihenős napok

Csütörtökön munka után alig lehetett kijutni Budapestről. Mindenki felpakolva még egy utolsó hosszú hétvégére kitette lábát a benzingőzös, büdös, szennyezett városból. Na ebbe a sorba álltam be én is, mivel irány Szekszárd, pár nap pihenés, feltöltődés, családozás.
Első éjjel, na jó inkább első éjjel hajnalán kerültem ágyba. Volt mit átbeszélni kedves rokon feleségével, testvérével… csak mondtuk, mondtuk… szinte észre sem vettük az óra gyors menetelését. Régen ezzel az időponttal nem volt semmi bajunk, de már több mint egy éve a reggeli nyugodt ébredést egy hangos anyaaaaa kiáltás váltja fel. És anya megy, készíti a reggeli tejet, majd indul a nap. Szóval ez a hajnali két óra éppen egy négy órás alvásra volt elegendő. Mondanom sem kell nem sok. Épp fordulnék másik oldalamra, mikor menetrendszerűen megérkezik a segélykiáltó hang… majd nyílik az ajtó, tej készül… nyílik a másik ajtó, gyerek elhallgat, tej a szájban… pár perc csönd és … megindul a tere fere. Honnan van a gyereknek már ekkor ennyi energiája? Hihetetlenek a csöppségek. Nem sokkal később megjelenik ágyamnál, bekucizza magát, aztán felfedezi karkötőimet, fülbevalómat… és máris megvan a közös csajos pont.
–„Ez mi? Felpróbálom! Szép!”
Kombidressz, zokni és karkötők. Dögös a csaj. Amikor elkezdek a neszesszeres táskámnál pakolászni nagy csodálkozva guggol mellém.
-„Ez mi ez? Megnézzük?” Nagy szemekkel figyeli milyen kincsek kerülnek elő, és miket lehet ki illetve felpróbálni. Talán a nap fénypontja számára az lehetett, amikor fodrászosat játszottunk. Kriszta leült az előszobai tükör elé, ő pedig próbálta megfésülni hajam, közben megnyugtatott: nem fáj. Majd hajvasalóm új működést produkált, vagyis gyors hajszárítót helyettesített, természetesen szakszerűen is használatba vette eme lapos vasat, igaz áram nélkül, de talán ez neki is jobb volt így. Hát még nekem :) Időnként megcsodálta művét, időnként megdicsért, szép vagy címszóval, időnként bepróbálkozott újabb és újabb fodrászati és szépészeti kellékek előszedésével. Mikor megkérdeztem tőle, hogy fodrász leszel, ha nagylány leszel erre nemes egyszerűséggel csak ennyit felelt:
-"Inkább nagylány."
Felfedező körútra is indultunk, katicabogár keresés projektbe kezdtünk, de csak kukacot találtunk helyette. Kukacot egy bottal felvettük, majd mint egy véres kardot kirántva futkostunk vele. Tegnap ugyan ezt egy hernyóval is bemutattuk, igaz, azt papírlapra tettük, de az érdeklődés és a hév nem maradt el. Majd váratlanul vendégek érkeztek, így a mi vendégeskedésünk máshol elmaradt, este pedig belevetettük magunkat a nagy tömegbe. Illetve csak a tömeg szélébe, ahol egy lapos sziklaszerűségre felállva végignéztük István a királyt a Társulat előadásában. Összességében remek volt. A díszlet, a ruhák, a rendezés, minden. Elsőre az tűnt fel mily kicsi a színpad. De előadás alatt ez a gondolat tovaszállt ugyanis nem hiányzott semmi sem, ami nagyobb helyet igényelt volna. Egy dologgal volt csak bajom, az pedig a hangosítás. Volt, aki túl volt vezérelve volt, akit alig hallhatóan lehetett csak érteni… szóval én kicsit belenyúltam volna azokba a bizonyos „gombokba”.
Érdekes arcok is kilátogattak a Prométheusz parkba. Volt, aki már a sok alkoholtól ténfergett, volt, aki fetrengett és egy számomra mindent vivő diskurzus is megütötte fülemet. Nagypapa állt, kisunoka a nyakában. Pár perc után nagypapa megszólal: -„Na nehogy azt gondold, hogy itt fogom neked végigállni az előadást, mikor én semmit nem látok, te meg igen.” Az öreg megfordult, persze nyakában az unokával és elviharzott, egyenesen a büfé felé. Néha ez a jelenet megismétlődött, vagyis nagypapa letért egy kis erőgyűjtésre, ami valószínű pár pohár sörben illetve mivel boros vidéken vagyunk, pár pohár borban nyilvánulhatott meg.
Az előadás óriási tapsa után jött a tűzijáték. Egyszer mindig is arra vágytam, hogy alulról nézzem eme fényeket. Hihetetlen érzés, amikor állsz egy füves park közepén, felnézel a csillagos égre, és azt érzed, esnek le a gyönyörű fények, mintha rád potyognának. Pár perc múlva pedig azt érzed, ezek bizony rád is potyognak. Na onnantól kezdve pár lépés hátra, szem hunyorít… és óvatosan téblábolsz.
Másnap reggel hatkor: anyaaaaa, majd jöhet a tej…. indulhat a nap… családi kerti parti, jó kis beszélgetések, egy kis fagyizás…másnap, reggel hatkor ismét anyás ébredés… majd haza. Itthon azonnal elnyúltam az ágyon, álomra hajtottam fejem, mivel az elmúlt napokban ebből volt a legkevesebb, vagyis a pihenős napokat is ki kell pihenni… de hát ez már csak így szokott lenni. Szerintem mindenkinél.
Most hétfő este, csöndes a lakás, még víz sincs. Igen, még víz sincs. Nemrég szóltak csőtörésünk van, már fúrják az aszfaltot… előreláthatólag éjfél a hiba elhárításának időpontja… tehát az első munkanapot is van időm kipihenni, nem csak a pihenős napokat.