Ősz

Ősz. Egyszerű szó, többféle jelentéssel. Nekem hirtelen két dolog jutott eszembe. Az egyik az évszak, a másik a hajszál. Mindkettő az elmúlást, az átalakulást mutatja. Fura.
Először kivirulunk, boldogan, kisimultan tekintünk előre, csodaszép színekben látunk, majd hűvösebb szellők érkeznek, a fák lombkoronái is megkopnak… vagyis megjelennek az ősz hajszálak, mi is gondokkal leszünk tele, ráncokat szerzünk, „átrendeződünk” …
Sokan azt mondják az őszre: -"Szép, szép, de a hideg, az eső, a köd, a sötétség… brrrrr." És az ősz hajszál megjelenésekkor is arra gondolunk, már túl vagyunk életünk felén…
Pedig nincs még egy évszak, mely ennyi titkot, pompát, ennyi színt rejt magában. A fa alatti avarszőnyegek, a mélázó napsütés, a fák-lombok különös és tarka színei, olyan mintha körülbelül száz más-más festékbe mártott ecsetvonás festett képeit néznénk. Piros, sárga, narancs, barna… Fiatalkorunk megannyi cselekedete juthatna eszünkbe… ugyanakkor mellette már megjelennek a kopár tájak, de mégis másképpen láthatjuk mindezt, mert előtte nem a mosoly nélküliséget éltük. Ma is emlékekkel telve csodálom a tájat.
Jöhet az elmúlás, jöhetnek az ősz hajszálak, talán mit sem törődünk vele, ha van mire, színesen boldogan emlékeznünk. Úgy ahogyan az ősz is teszi mindezt.
Ha megértjük ezt, talán másképpen nézzük a vadludak vonulását, a szajkó kárálását, és még gyönyörködni is tudunk az őszi ködben… Sokszor bosszankodunk e végett, pedig nem kéne, inkább fedezzük fel a rengeteg titkot, melyet elrejt ez a pár hónap és melyet rejtve hagyunk magunk előtt mi is fiatalságunkban. Aki ragaszkodik megszokott dolgaihoz, aki talán rugalmatlan, aki bátortalan, az elmegy minden mellett, de aki észreveszi min kéne változtatni, mit kínál neki az élet, már fél sikert aratott, az aki el is veszi mindezt, megérdemli méltó jutalmát, vagyis átéli mindazt, amire ősz hajszálakkal fején szívesen visszaemlékszik.
Forralt bor, sütőtök, ekkor érik a dió, bundázott alma sütve jaj de jó, na és a gesztenye, melynek illata lengi át a szobát. Hányszor készítettünk mi is, és vártuk türelmetlenül ízének zamatát…
Apró örömök, édes finom falatok és illatok. Nem nagy dolgok, parányi elemek, mégis megédesíti, szebbé teszi életünket.
Még nincsenek, de ha jönni akarnak, hát jöhetnek azok a hajszálak, a más színek, szerencsére van mire visszaemlékeznem...
Ősz, egyszerű szó, különös jelentésekkel, nekem máris több minden jutott róla eszembe.