Önmagam

Évek. Hogy repülnek. Szinte észre sem veszem és máris megint itt a karácsony. Nemrég még azon gondolkodtam, hogy nyáron hová kellene utazni, most meg már a minap megvettem karácsonyra az első ajándékokat. Igen, karácsonyra. :) Sosem hagyom az utolsó pillanatra a bevásárlást, jobb időben elkezdeni. :)
Szóval évek, évfordulók, fontos napok. Nekem ma van egy ilyen jeles dátumom.
Igen, ma volt az a nap, amikor életemben először szemtől szemben álltunk egymással. Emlékszem a készülődés nagy izgalmára, és egy ici pici félelmére is. Nem tudtam hova megyek, kivel találkozom, mi fog történni… idegenbe, és vele együtt az ismeretlenbe vágtam bele.
Az indulás előtti fel, feltörő negatív érzés végett minden barátnőmnek elmondtam a címet, hogy hol leszek, ha bármi történne velem, tudják merre keressenek. Felhatalmazást adtam nekik, amennyiben hajnalig nem adok életjelet, akkor kezdjenek el pánik nélkül intézkedni. Édesek voltak nagyon, mert egyik sem ment el aludni mindaddig, amíg nem tudták, Kriszta rendben van, jól érzi magát, aggódásra semmi ok. Bevallom őszintén egy csöppet meg is feledkeztem a kör sms-ről, mivel belemélyedtünk a beszélgetésbe. Mindent tudni szerettünk volna a másikról, minden érdekelt bennünket, ami a másikkal történt az életben…
Bár első körben Ő azt a kérdést szegezte nekem, ami a legjobban foglalkoztatta:
-„Miért kellett majdnem fél éven át ostromolnom téged, mire végre rászántad magad a találkozóra?”
Hát igen, eléggé rögössé tettem az utat, ami hozzám elvezette. De nem adta fel. Egy „falnak csapódás” és újra próbálkozás, még egy "falnak csapódás", újra próbálkozás… Azt hiszem a harmadik kikosarazás után rájött, nem adom egy könnyen magam. Mindennek ellenére nekiment a következő falnak, majd a következőnek...
Nekem fontos, hogy valaki megmutassa, tud értem küzdeni, vagyis azt akartam derüljön ki számára is, hogy valóban engem akar, és azt is akartam, hogy érezze, én nem csak egy lány vagyok azok közül, akiknek a neve mellé egy strigulát húzhat.
Szóval fél év alatt kiderült a legfontosabb, a hite valódi! És ha van hite, akkor van érzése, van lelke… vagyis minden olyan meg van benne, ami ahhoz kell, hogy szeressen. Az ember lelke egy dologtól tud igazán meghalni, ha nem kap szeretetet. Mert a szeretet maga az élet.
Én pedig élni, lélegezni, érezni, megélni akarom mindezt nap, mint nap… Így is nehéz, hiszen minden huszonnégy órába egy kicsit belehalok a távolság végett, a nélküle töltött napok végett, ugyanakkor mégis érzem őszinte és tiszta szerelmét, hiszen folyamatosan tettekkel bizonyítja mindezt.
Valójában nem csak azért szeretem, amiért ő ilyen, hanem azért is, amivé akkor válok, amikor vele lehetek.
Nem kell elveszítenem önmagam, nem kell más arcomat mutatnom, nem kell megfelelnem… valódi maradhatok. És ami valódi az életben, abban én is az lehetek… önmagam!
Ez pedig egy olyan jó érzés, hogy az is akarok maradni, nem csak a fontos dátumokon, hanem mindörökre.