Kidobtam egy tízest az ablakon

„…Van saját mókusunk, akik minden reggel 8-kor megjelennek mogyoróért, mindig adok nekik :) tök cukik.”- írta egyik barátnőm külföldről. Persze képet is csatolt, hogy arcomra mosolyt csaljon.
„…Ez a mókus nagyon édes! Én is akarok egy ilyet ide az udvarba. De nem jön. Helyette időnként nyuszit látok amint ugrabugrál… igaz idén már nehezebben tette, mert elhízott. Még valamelyik húsvétről itt maradt...
Egy állat mégis befészkelte magát hozzám. Múlt héten a nagy rohanásban picit próbáltam megpihenni, ülök a kanapémon, természetesen közben beszélek telefonon, lenézek a parkettára, mi illetve ki néz velem farkasszemet, na? Egy kisgyík. Nem is értettem, hogy került a növényeim mellé le a földre. Egyáltalán hogy került be a nappalimba?
Tudod, nagy virág kaspóim vannak, na ott bújt meg, ráadásul kinézte magának a legjobban terebélyesedő, már a parkettát lassan csapdosó páfrányomat. Ott próbált észrevétlen maradni addig, amíg meg nem mozdultam. Ha jobbról észlelt veszélyt, visszalépett, ha látta lendül a kezem, azonnal odébb állt. Szinte körbe-körbe kergettük egymást. Néha elhúztam a leveleket, néha már a kaspót… mindig láttam merre szedi a tappancsait, de mire felemeltem a buja növényzet egy részét, továbbállt. Azért el tudom képzelni az ő szemszögéből mindez hogyan nézhetett ki. Egy nagy óriás a közelében, őt figyeli, majd egy árnyék, rögvest utána egy doboz hirtelen bombaként próbál ráesni…
Ez a kis apróság eszméletlen fürge volt, eléggé meggyűlt vele a bajom. Ne kérdezd hogyan, valamint hányadik alkalomra, de azt tudom az idegkimerültség vége felé csak sikerült a dobozt rádobnom.
-„Oké megvagy, első probléma megoldva, na de hogyan emellek fel?”
Basszus. Majd rájöttem, papírlap fog segíteni. Becsúsztattam a vékony lapot, és egy őrült gyors mozdulattal felfordítottam, végezetül századmásodperc alatt rácsaptam a doboz tetejét.
Ezt így leírva abszolút egyszerűnek és könnyűnek tűnik, de mire rávettem magam, hogy ezt a mozdulatot megcsináljam ismét eltelt vagy tíz perc. Tudtam, ha hibázom, jöhet a következő felvonás, ami nehezebb lesz… Na mindegy, a lényeg sikerült. Utána úgy voltam vele, amelyik ajtón bejött, ott is megy ki. Kiálltam a teraszra, és a második emeletről lepottyantottam a lenti nagy sövény tetejére. Lehettem volna gonosz és a betont is választhattam volna, de azt azért mégsem. Simán túlélte ezt a pár másodperces zuhanást, így megadtam az esélyét annak, hogy más is oldja meg a leckét.
Hogy hogyan kerülhetett a lakásba? Egész nap szellőztettem és ez a kis lökött gyík felmászott a falon, megérkezett a teraszra, aztán meg egyenesen kotródott be a nappaliba. Gondolhatod, hogy én ennek nem örültem úgy, mint te a mókusnak.”
Utána néztem a neten ennek a gyíkfajtának. Nem esküszöm meg, hogy ő volt, de lehet…
„Gyíkoktól szokatlan módon a fali gyík fajtársai közvetlen közelében, már-már kolóniákban él” – oh remek, tehát lehet a tesója fog őrült gyorsasággal keresgélni a szemem láttára egy eltűnt családtagot.
„bár ez csak a nagy egyedsűrűségre vonatkozik, kapcsolat nincs az egyes példányok közt. A faj elsősorban ízeltlábúakkal és kisebb férgekkel táplálkozik.” Jobb, mint a porszívó, ami néha elnyel egy-két pókot. Át kellett volna ezt az egészet jobban gondolnom. Hirtelen cselekedtem.
„A téli álmot meglepően későn, október végén kezdi, és április eleje-közepe táján bújik elő száraz, fagymentes rejtekhelyéről.” Jaj, ez jött előkészíteni az ágyikót? Vagy egy egész család már ágyban, ő meg még kifutott valamiért?
„Gyors mozgású, kitűnő falmászó.” Na ezt alátámasztom.
„Szaporodása: A május elejére eső párzási időszakban kisebbfajta harcok dúlnak a vetélytárs hímek között. A megtermékenyített nőstény július végén 2-8 tojást rak, melyeket a kövek közé, sziklák alá rejt. A tojások augusztus-szeptember fordulóján kelnek ki.” Remélem nem nálam történt meg mindez! Azt hiszem ez lehetetlen, hiszen lassan aludni kellene mennie… ennyire nem maradhatott el a többiektől.
„Kezdettől fogva önállóak. A felnőtteknél általában 1-2 héttel később vonulnak téli pihenőre.” Tehát apuka és anyuka még aktív lehet… ugye nem nálam?
„Védettsége: Ugyan nem gyakori, de széles körben elterjedt, és jó alkalmazkodóképességű faj… Magyarországon, mint minden hazai kétéltű és hüllő, a fali gyík is védett. Eszmei értékét 10 000 forintban szabták meg.”
Na, basszus, ha ő az volt, kidobtam egy tízest az ablakon.