Gyógyszertárban

Ha emlékeim nem csalnak jó 10-20 évvel ezelőtt volt egy olyan kabaréjelenet, amiben az egyik komikus óvszer vásárlás céljából belép a gyógyszertárba. Majd ott nagyon kínos szituációba keveredik. Persze visszakérdeznek, hangosan megismétlik szavait… röhög az egész gyógyszertár és velük együtt a néző is. Ma velem hasonló történt, bár a röhögés elmaradt. :-) Történetem ott kezdődik, hogy délelőtt elmentem a kórházba, sorszámot tépni a délutáni rendelésre. Csodák csodájára, nem az 5-öst sikerült bekebeleznem, hanem a 4-est. Az épület földszintjén le kell adni a papírokat, és be kell diktálni a TAJ kártya számot, bármilyen vizsgálatra, ellenőrzésre érkezik az ember, ezért visszafelé megtettem mindezt. Szerencsére az a lány ült a pultnál, aki dokim asszisztense, így már rögtön be is adtam neki sorszámom, legfrissebb fehérvérsejt és teljes vérkép kontroljaim eredményeit. Ezáltal délutánra bebiztosítottam magam, nem kell vissza rohannom. Persze ismerve engem sikerült az időt elszötyögni, így mégis csak rohanás volt a vissza utam is. „Alig” hallhatóan kiabált ki dokim értem: „Jöjjön a kedvencem, Kriszta jöhetsz” Ááááá senki nem mért engem végig. Dehogy! Alig vártam, hogy azt a 10 lépést megtegyem és becsukhassam magam mögött az orvosi szoba ajtaját. Baráti üdvözlés után mindketten hoztuk formáinkat. Én locsogtam, Ő kontrázott. Pulzusom még mindig magas, ezért új gyógyszert írt fel erre a problémára. Mikor töltötte ki a receptet, megkérdeztem, hogy -”ez most mi lesz, mert pulzuscsökkentőm van otthon.” Gondoltam, magamban nem váltanám ki ezt a fajtát. Majd szemüvegét picit lejjebb tolta az orrán, rám nézett és közölte: -„Egy nagyon híres ember anno azt mondta, hogy a szájunkat illetve a nyelvünket csak akkor használjuk, ha van értelme.” (ez Tőle, felém egy általános poén. Mi így szoktunk viccelődni, picit marjuk egymást) De nem zökkentett ki, teljes nyugalommal folytattam: -„Doki, egyet felejt el, én nő vagyok!” Na itt mindenkiből feltört a röhögés. Utána több fiolaszámra ismét levették véremet, aminek eredménye 2hét múlva meg is érkezik. Ez az eredmény dönti el, hogy mikor mehetek újra a 3napos vizsgálatra, majd az új radiojód sugárkezelésre. Hazafelé gondoltam kiváltom orvosságom, beugrottam a közelemben található gyógyszertárba. Mikor végre én következtem, már 5-en álltak mögöttem. Bájosan, mosolyogva odanyújtottam pulzuscsökkentő „kérelmemet”, de a bácsi visszatolta, mert a kód első betűjét nem tudta elolvasni, ami rá lett írva. Megjegyzem nem én írtam rá, hanem dokim, és mért nekem kéne tudni, hogy az orvosságom milyen kódon van? Mindegy, elkezdtük próbálgatni a betűket. Egyszer csak a „j” betűnél ennyit mond: - „Ez sugárkezelés végett melléktünetre, ez nem jó.” Majd felkiáltottam, -„Deee, az vagyok én.” Gyógyszerész újra, jól érthetően, mindenki számára tisztán hallhatóan elismétli iménti szavait és közben kérdőn Rám néz. Látom és érzem is mindenki egyet hátra lép. Mintha leprás volnék. Remek. Én irulok-pirulok, de a pult túloldalán lévő férfi próbál kisegíteni: -„Biztos azért van a sugár, mert a munkájához tartozik.” Na itt hazudnom kellett volna, de már nem szokásom, kinőttem belőle, inkább kihúztam magam és megmondtam az igazat. -„Nem a munkámhoz tartozik, sajnos betegségemből kifolyólag sugárkezelt voltam, és hamarosan újra megkapom a következő adagot.” Közönségemet sem hagyhattam kétségek között, ezért hátrafordultam és a következőt mondtam nekik: - „De már nem sugárzom, nem kell aggódni.”
A hab a tortán, hogy az általam kért orvosság, nem létezik ebben a patikában. Illetve a patikus közölte, hogy ebből az elmúlt két év alatt összesen 2db-ot adtak el, így nem tartanak raktáron, de megrendeli. Holnap reggel 10h-re mehetek érte. Remélem, ismét eljátsszuk ugyanezt a történetet csak más mellékszereplőkkel :-) Remek lesz.