... a végzet

Kinek a keze irányítja életünket? Mért így történnek a dolgok? Létezik véletlen?
Vagy csak sors van? Vagy mindkettő?
Vagy egyik sem?
Pár éve tudatosan próbálom élni életem, és odafigyelek a váratlanul elém toppanó jelekre.
Vajon tudjuk, hogy mi miért történik, látjuk az ok-okozatok sorait...?

Ezeket, a minden valami-valamiért történik összefüggésekre keresett megoldásokat az adott pillanatban az intuícióink megfejti, vagy rosszabb esetben később csapunk fejünkhöz, mikor megérkezik a felismerés:

-„Hát ez az!” - kiáltjuk ilyenkor hangosan kórusban.

Barátnőim jól ismernek nagy elemző vagyok :) Ha valami bonyolult vagy csak bonyolultnak látszó dolgot kell puzzlekből összerakni, automatikusan tárcsázzák számomat. Nem tudom, hogy Columbo hadnagynak ebben mennyi szerepe van, de mivel ezen a sorozaton nevelkedtem, (jó ott volt Kojak, Derrick, meg Corrado Cattani a Polipból) biztosan belém ivódott néhány „trükkje”. A számomra legkedvesebb, szivarozó nyomozóval több közös dolgot vélek felfedezni.

A legszembetűnőbb: Neki a felesége láthatatlan, nekem sokszor a pasim. :)

Ő is elemez, fontoskodik, figyel… és a végén kimondja azt, amit valójában mindig sejtett, vagyis tudott…
Szóval hogy is van ez? Az életben a döntéseket mi hozzuk, a sors „csak” jeleket küld és az számít mi hogyan értelmezzük azokat.

Tehát véletlen és szerencsés felfedezések. Mint Columbus és Amerika :)
Az elmúlt időben velem két kiemelkedően fontos véletlen vagy szerencsés „felfedezés” történt:
Íme két levél részlet:
"Szia Kriszta!
Érdeklődöm, hogy hogy vagy mostanában? Nem hallok felőled semmit.
Én már feleség vagyok:) Nagyon izgi:) Na jó csak vicceltem, nem változott sok minden.
Ja de mégis: átköltöztünk a ... kerületbe, ... utcába. Hát ezerszer jobb mint a Keletinél, sokkal jobban érezzük magunkat.
Ha esetleg Pesten jársz összefuthatnák egy üccsire vagy fagyira. Mit gondolsz?
puszi"

Válaszom: "4. éve lakom ebben az utcában, ajánlhatom az utca sarkán található cukrászdát vagy a sörözőt?"

Mióta egymás közelében tudjuk magunkat, azóta szinte minden héten találkozunk. Evés, ivás, beszélgetés, elmélkedés… olyan természetes velük minden. Az ifjú feleséget eddig is ismertem, igaz csak felületesen.

Véletlen, hogy pont ide költöztek? De mért ide, mért most, mért ők…? Kérdések sorai érkeznek meg hirtelen fejemből. Figyelünk egymásra? Igen. Tanulnak tőlem? Ebben biztos vagyok. Tanulok tőlük? Ez is lehetséges. Mutatunk egymásnak valamit? Bizalmat? Őszinteséget? Alkalmazkodást? Életet... Még mindig véletlen?

Nem, ez már nem az.

De íme egy másik lánytól kapott levél részlete:
-"Cégünk pontosan oda költözik, ahol Te laksz! :)

A ... utcába vettünk egy ingatlant, most van a felújítása."
Itt már hangosan kacagtam, ugyanis ezen sorok írója az egyik legjobb barátnőm lett.

Mivel ezzel a rég nem látott kedves lánnyal nem futottam össze Pest egyetlen egy utcájában, parkjában, kávézójában sem, hát az élet jól elintézte, hogy mindez ne így legyen. Ide tették, az orrom elé!

Eddig kerülgettük egymást, amiről nekünk valójában fogalmunk sem volt.

Talán ez volt az, amit az élet nem nézhetett tovább tétlenül. Szinte el tudom képzelni, amikor valaki, -nem tudom honnan- elkiáltja magát:

-„Vegyétek már észre egymást! Lássatok, ne csak nézzetek”!
Megjegyzem már valóban ideje volt a nagy egymásra találásnak, hiszen egy 11éves barátság lezárása után valami, illetve valaki hiányzott. Már pontosan tudom ki és mi. Ez a lány és a barátsága!
Évekig kóbor kutyaként bóklásztunk a nagyvilágban, aztán „véletlenül” végre minden úgy alakult életünk ebben a szakaszában, hogy rátaláljunk a másikra. Nincs kóborlás, max a sarki cukrászdáig meg a jó kis közös programokig, utazásokig…. Idő kellett, hogy a tökéletesen együtt mozgó rezgéseink észre vegyék egymást. Jó egy kis segítséggel :)
Hogy ez véletlen volt? Nem hiszem! Sőt határozottan állítom:

Nem! Nem! Nem!

Akkor mi a véletlen? Tán nem is létezik? A véletlen tudatlanságunk mércéje? Vagy a véletlen nem más, mint világunk szabadsága?
A véletlen ellentéte a szükségesnek, szándékosnak, lényegesnek.

De minthogy ezen a világon minden szükségképp történik, mint okoknak okozata; minthogy voltaképp semmi se lényegtelen, amennyiben mindenesetre összefügg ezzel, amit lényegesnek tartunk.

Tehát véletlen ebben az értelemben valójában nem is létezik.
Akkor csak sors van? Az a sors, ami az emberi élet menetének az intézője?
Vagy az emberi élet összefoglaló képe (jó vagy rossz sors).
Nem hiszem, hogy életemben véletlenszerűen jönnek velem szemben azok az emberek, akik meglátnak, akiket én észreveszek... Nem hiszem, hogy véletlen történt meg velem a válás, az életben való újra indulás, ezen az úton való haladás és ott figyelés, a betegség, a pofonok és örömök… Nem hiszem, hogy családom véletlenül van ezekből az emberekből „összerakva”… Mindenből és mindenkitől tanulni lehet és tanulni kell valamit. Hogy mit? Hát ezt nekünk kell észrevenni és értelmezni. Itt van az a banánhéj, amin rendszerint elcsúszunk…
Ilyenkor mehetünk rá egy másik útra, amiről utólag mindig kiderül: vakvágány… és máris vakvagányokká váltunk. :)

Aztán jönnek a pofonok, jönnek a: -„Mért van ilyen rossz sorsú életem” dühöngésbe átcsapó mondatok….
Egy dolog biztos: Néha hagyni kell, hogy a sors fogja kezünket és oda vigyen ahová akar.

Az élet nem csupán értelmetlen véletlenek és egybeesések sora. Nem!

Sokkal inkább események szövevénye, melyek végül tökéletes és fennkölt tervben végződik.
Csak úgy lehetünk harmóniában, ha erősen hiszünk abban, amire mostanában úgy szoktunk gondolni: a végzet.

Ui: Az utca, ahol lakom nem forgalmas, nincs a központban, csendes, kertvárosi...

Olyan igazi "Született feleséges" környék. Itt mindig történik valami, mint a Lila akác közben.

Most már tudjátok miért :) Hogy ez véletlen? Mindenki döntse el maga.