Tárgy: Ismét elmélkedés
Téma: Még mindig… „véletlen”
Napok óta foglalkoztat a gondolat, hogy mért mindig olyan férfiak jönnek velem szemben, amilyenekkel találkozom.
Fura. Itt ülök a kényelmes napozóágyamban és rájöttem nekem eddig összesen 3 olyan férfi volt az életemben, aki magyar volt, aki nem utazott, és akire nem kellett állandóan várni…
Ez utóbbi, ha tantárgy volna, és egyetemen oktatnák, nekem már profi diplomám lehetne belőle.
Summa cum laude-ra végeztem volna.
Szóval az összes többi, vagy azért utazott sokat, mert edzőtáborok és versenyek halmazai alkották naptárát, vagy azért mert oda kötötte a munkája, vagy mert valójában ott élt… Ráadásul ami az egészben a legfurcsább, bőven akadt köztük nem magyar származású.
Na ez mért van? Ezt magyarázza meg valaki.
Volt lengyel, erdélyi, német, argentin, aki lassan már ausztrál állampolgár is lesz...
Ha össze akarom foglalni őket, akkor azt kell mondjam, minden és mindenki külföldhöz kapcsolódott valamilyen szinten.
Barátnőimmel már azon nevetünk, mikor megismerek valakit, vajon melyik kategóriába tartozó fiú az.
Külföldi, vagy a nagy utazó. Vagy mindkettő.
Első randevú első kérdése már nem is az, hogy: -"Hogy hívnak?" Hanem, az: -"Utazol valahová?"
Ha nem tud erről az „aprócska” tényezőről én figyelmeztetem rá, mert tudom az élet, úgyis úgy fogja alakítani az életét: Csomagolni fog.
De megesett velem olyan is, amikor ott a helyszínen ért váratlanul az „arculcsapás”.
Azt gondoltam, veszíteni valóm nincs, elmentem egy megbeszélt randira, végre jól éreztem magam, nagyokat nevettem a pasival, minden tökéletes… el sem hiszem.... Majd egyszer csak hidegzuhany 1. megjelent a fiú csaja. Remek. Sosem volt részem még ilyen randevúban…
Hármasban folytatva az estét a fiú egész végig nekem csapta a szelet… mindent tudni akart rólam. Iszonyú kínos percek, órák következtek… aztán kiderült az is, amit valahol már sejtettem. Nem lehet olyan egyszerű a dolog! Kis naivan nem gondolhattam azt, hogy a fiú majd dobja értem a barátnőjét és felhív… Nem!
Bár a nők mindig reménykednek. Szóval naivság létező fogalomkör minálunk.
Hidegzuhany 2. Kiderült, ő is bizony kétlaki életet él. Amerika és Budapest között ingázik. Mért is hittem, hogy Ő talán nem ilyen? Innentől kezdve nem érdekelt, hogy dobja e a csaját vagy sem.
Megszoksz, vagy megszöksz olvashattuk régen a hirdetésben. Hát én szököm.
Szóval külföld vagy külföldi pasi. Nem is tudom melyik volna jobb számomra.
De, hogy dolgom van ilyen téren az életben, abban biztos vagyok.
Vagy mennem kell valahova külföldre, és ott kell élnem, vagy egy külföldi fiú oldalán találom meg a tökéletes boldogságot, vagy a fiúval kell külföldre tartanom… vagy…. Mit tudom én!!!!
A lényeg az, hogy „határon túl” ott legyen valamilyen szinten a kapcsolatban.
Szomszédom számomra a következő megfogalmazást ajánlotta az iwiw-re a magamhoz rovatba: „Átutazók kíméljenek” :)
Ez jó szlogen lehetne, hiszen a „költöző madaraktól” már kezdek besokallni.
Lett volna lehetőségem fiúval külföldre költözni, de én még gyermek voltam akkor, bátorságom is csak külsőleg látszódott nagynak… valójában a kis szende nyuszi lapult meg bennem.
Mostanra már nem ezt érzem, de az a repülőgép, már rég landolt.
Szóval véletlen dolgok ezek? Nem hinném.
Valamit nem látok, valamit nem tudok megoldani ezzel a „problémával” kapcsolatban. Ebben az egyben biztos vagyok. Az én végzetem még nem jött el, még várat magára. A fenti sorok kimondása, illetve leírása után úgy hiszem, mégis csak közelebb kerültem a helyes meglátáshoz.
Akár határon innen vagy határon túl, az én türelmem sem határtalan :)
3 megjegyzés:
Eddigi csak azzal szembesülhettél és csak azt láthattad, mint ha az életednek a fő pillanatai csak ismétlődnének.
Szinte mindig olyan férfivel ismerkedtél meg aki úton volt, de te jobban vágysz a biztosra, ami teljes mértékben megérthető, mert mindannyian így vagyunk ezzel.
Ilyenkor az ember sokszor elkeseredik, magába fordul, mert úgy érzi, hogy az élete nem fejlődött sehová sem, és csak ezekkel a kellemetlenségekkel kell nap mint nap élnie.
Ennek így kellett bekövetkeznie, még akkor is ha ezt sokszor csak véletlenek sorozatának fogod fel, vagy saját életed kudarcainak
Keresztülmentél ezeken a dolgokon, de mindig lehetőséged lesz ezeken túllépni.
Minden dolognak a világon van értelme, oka és célja. Ha képes vagy megérteni , hogy ezeknek az ismétlődő mozzanatoknak, amik az életed részei lehettek, tehát ezeknek a leckéknek felismered az értelmét. Majd általuk képes vagy megtanulni, amit korábban nem értettél meg, akkor leszel képes igazán megérteni, hogy mi is az életed igazi értelme, csak akkor tudsz majd oda eljutni, amit régen Paradicsomnak neveztek. Egy nagyon hasznos gondolatmenetet olvastam pár nappal ezelőtt Kis Virág blogjában, ezért is gondoltam, hogy írok. Úgy gondolom, hogy minden ember élete során gondokkal küszködik, de csak ezek segítségével juthatunk el oda ahová akarunk. Egész életünk során tapasztalatok sokaságait gyűjtjük az életről, ezáltal mi is képessé válhatunk arra, hogy jobban megnyílhassunk a világ és saját életünk előtt. Ami eddig pedig ismeretlen volt számunkra az most nagyon is valóságos lesz.
Elindultál egy úton, sok akadályba ütköztél, de képes voltál tovább haladni, mert másképpen nem tudnál létezni, mert céljaid vannak az életedben, mert minden egyes nap hajt valami. A nem várt pillanatokban pedig újabb kapuk nyílhatnak meg előtted.
Ezért maradj továbbra is türelmes ember és rendíthetetlen hittel, reményekkel teli szívvel élj. Örülj minden egyes kis pillanatnak, mert csak így válhat teljessé az életed.
Drága Fiatalmeber,
Igazán jól esett minden egyes sorod. A kiratás és a türelem sokszor csak tudatos irányításokkal van jelen életemben. De próbálom minél többször alkalmazni.
Talán sejtem mért kapok külföldi utat és mellékletként hozzá járó pasit, talán nem is biztos, hogy jó a gondolatmenetem.
De abban biztos vagyok:
Az életet előrefelé éljük, de csak visszafelé érthetjük meg. Egyszer eljön az idő, amikor homlokomra csapok és rájövök sokmindenre.
De ha nem én, akkor majd KisVirág, hiszen ő a legjobb barátnőm :)
Türelem, hit, kitartás. Megfogadom tanácsodat.
Köszönöm, hogy olvastál és hogy időt szántál rám.
Kriszta
Kedves Krisztuka!
Én köszönöm, hogy lehetőségem volt írni, és egyben megtiszteltetés is számomra.
Főleg, hogy vannak még olyan emberek, akik képesek arra, hogy őszintén értékelni tudják a másik ember véleményét, amit én nagyon fontos dolognak tartok az életben. Ezáltal pedig tovább erősíthetjük magunkban azt a hitet és reményt, hogy valóban nem vagyunk egyedül a világon, és minden egyes kis pillanat lehetősége által megszépülhet a mindennapi életünk is.
Nem kell sok, néha elég pár szó vagy csak annyi, hogy meghallgatjuk az embert.
Megjegyzés küldése