Távol Afrikától

"Picit" mérges vagyok. A történet ott ér végett, mikor ma a Magyarország-Portugália mérkőzés lefújása után szövetségi kapitányunk azt nyilatkozza:
-„Motiválatlan volt a csapatom.”
Micsoda??? Had tegyem fel azt a kérdést: -„De Uram, önnek mi a dolga?”
Az, hogy a játékosait csak úgy felküldje a pályára?
A történet ott kezdődik, kedves fiatal házaspár barátaim vártak minket (barátnőimmel) meccsnézésre hozzájuk.
Vittünk házi készítésű tiramisut, a fényképezőgép tortám maradékát, ők meg csülköt főztek, és behűtötték a söröket. Mi kell még? Minden tökéletes. Mérkőzés elején, szerte széjjel volt kis társaságunk. Akár a pályán a játékosok.
„Nálunk” valakik még a teraszon beszélgettek, valaki épp innivalót öntött… ketten pedig azt látjuk: Gól! Többiek talán jobban is jártak, hogy nem azt nézték, amint Pepe elnyomja Vadóczot, majd megelőzi szegény Babos Gábort. Valljuk be, Babos rosszul is jött ki a kapuból. Megjegyzem, ő legalább a mérkőzés után elismerte felelősségét. Ha határozottabban érkezik a labdára, elüthette volna, vagyis megelőzhette volna a portugál gólfejelőt. Mivel riporteri iskolában azt tanítják, tilos a "mi lett volna ha", kérdéssel kérdezni, ezért ez az eszmefuttatás máris felesleges. A lényeg az, ami az eredményjelzőn látható 0:1. Pepe gólt fejelt.
Nekünk, valljuk be őszintén nem nagyon voltak helyzeteink. Illetve voltak, de jelentős helyzetről én inkább nem beszélnék. Teljesen védekező állásban sikerült végig játszani az első félidőt.
Egyszer csak megüti fülemet a kommentátor következő mondata:
-"Erwin Koeman elég sokat magyaráz". Mi vaaaan? Jól hallok? Nem már nem csak hallom, látom is. Rendező bevágta, megmutatta… Folyamatosan mutogat, kiabál… Hát igen, aki nem az edzésen mondja el a taktikát, nem ott beszéli át a többiekkel kinek mi a dolga, milyen felállást játszanak… annak valamikor végre el kell árulnia mit is gondolt. Igaza van, jobb később, mint soha.
Mi is csak magyarázunk „idegenben”, konstatáljuk isteni a csülök, meg a sör. A tiramisut a második félidőre tartogatjuk. Ha mindent felfalnánk, semmi élvezet nem maradna a következő 45 percre. Időnként felszisszenünk, időnként jót mosolygunk… Valójában nem jó a meccs.
A közönség buzdít, lelkesít. Hallani a „harcoljatok, harcoljatok" rigmust. Szerintünk játszani kéne, nem harcolni. Lefújják az első félidőt. Na talán majd az öltözőben mindenki megtudja mi a dolga, talán jobb folytatás következik. Mi legalábbis bizakodunk.
Ez az érzés nem tartott sokáig, ugyanis a kimért futball folytatódott. Letámadni nem mertük a portugálokat, mert akkor nagyon kinyílunk. Abból könnyen jöhet a kontra és a 2. gól. Szóval inkább csak néztük a portugálokat, akik szépen kényelmesen, ráérősen hátul adogattak.
Csere. Mit csere, végre cserék. Nem hiszek a szememnek! Támadó középpályás, és egy csatár. Na végre, valami. Jó a nevekkel már nekem személy szerint gondom van, de talán valami történik. Talán felrázzák a csapatot. Igaz, hogyan mikor nincs meg a kondíció, a mérkőzésrutin…. De legalább a tiramisu isteni. Próbálkozások itt is, ott is. Babos bravúr… Majd jött Nani, aki majdnem az első labdaérintésből gólt szerez… De ahogy írtam már, a gól a lényeg. Elvégre ezt a sportot arra játszák. Úgyhogy köszönjük Nani, hogy mellé lőtted.
90. percben Torghelle nem indult el a labdára, mikor is a kommentátor megjegyzi: -„Végig futotta a 90 percet, elfáradt”. Ez teljesen természetes, ha valaki 90 percet fut, elfárad. Na de egy válogatott mérkőzésen??? Aki nem bírja a tempót, az iramot az mért is válogatott?
„Taktikailag és technikailag is sokkal több kell ahhoz, hogy egy olyan masszív csapattal, mint a portugál fel tudjuk venni a versenyt” – mondta a szövetségi kapitány a mérkőzés lefújása után. Eddig mit tetszett itt Magyarországon csinálni? Nem értem.
Szombaton ott volt a svéd meccs. Első félidőben csatár nélkül játszunk. Igen! Mindenki láthatta. Aztán tudjuk a földön kéne őket megverni, mert a mi kis 160cm-es játékosaink nem tudnak akkorát ugrani, hogy az álló helyzetben lévő svéd játékosok feje búbjáig felugorjanak… Erre mit csinálunk? Ívelgetünk. Én meg nevetek.
Meghívja az Ipswich játékosát Priskin Tamást a keretbe, majd felküldi a lelátóra, még a kispadra sem ülteti le. Indoka: -"fizikális és mentális problémák". Akkor mért is kapott meghívót ez a fiú? Neki nem az volna a dolga, hogy előtte mindenkiről tájékozódjon, ki milyen állapotban van, mennyit játszott, mi van vele… Erwin Koeman hogyan térképezte fel a játékosokat?
De minek is tegye, hiszen a novemberben lejáró szerződését már augusztus 26-án két évre meghosszabbították. 2011 októberéig egészen biztosan a magyar labdarúgó-válogatott élén marad. Ember nem hallott még ilyet, hogy a sorsdöntő mérkőzések előtt már valakivel, kvázi produktum nélkül aláíratnak egy újabb szerződést. Ilyen is csak Magyarországon létezik…
A francia bíró lefújja a mérkőzést. Mi legalább jól teljesítettünk, elfogyott a sör, a csülök, na meg a desszert.
Játékosok mennek le a pályáról, közben adják a nyilatkozatokat… mindenki még a világbajnokságra való kijutás esélyéről beszél. Nem is értem, ez még hogyan is lehet téma… Se csatár, se kondíció, se taktika, se technika…
Mégis igazat adok. Esély még van rá. De a fenti dolgok hiányában lássuk be, mindez csak papíron létezik. Sajnos azt kell mondanom: nem csak kilométerben, de távol vagyunk Afrikától.
Egy utolsó kérdés még kapitány Úr: -"Mindezek után mi lesz már a következő mérkőzéseken a motiváció?"