2010. június 10., csütörtök

A jó foci és a taktika

Közeleg a futball világbajnokság, aminek én kifejezetten örülök. Mindezt biztosan fura hallani az én számból, hiszen a nők nagy többsége nem rajong eme sportágért. De én szeretem a focit. Jobban mondva a jó focit. És ez bizony jó foci lesz a javából.
A 2006-os világbajnokságon volt szerencsém tiszteletemet tenni. Egyik barátnőmmel bepattantunk az akkori autómba, amiről egy könyvben csak úgy írtak, mint a Tűzgolyó (piros Twingo) és repesztettünk vele egészen Németországig. Persze az utat végig csacsogtuk, na jó inkább többnyire csak én beszéltem :) de ebben nincs semmi szokatlan. A város kavalkádja, a hangulat, a pezsgő élet, a vidám színek, a különböző nemzetiségű, ismeretlen emberek ölelkezése… minden magával ragadott. A stadion zsúfolásig megtelt, minden széken ültek, mert itt bizony senki, szó szerint érteni, senki nem állhatott a lépcsőn, senki nem mászkálhatott a mérkőzés alatt. Itt fegyelem és rend uralkodott. Nálunk idehaza minden másképpen van. A jó helyekért szinte verekedni kell, simán lézenghetsz, ott állhatsz, ahol szeretnél, a kosz, a sok szotyi és tökmag héjának látványa a földön heverve… kiábrándító. Pedig lehetne kulturáltabban is kivitelezni mindezt. Külföldön sikerül, nekünk itthon egyszerűen nem megy. A mérkőzésen ráadásul mázlink volt. Öt gól született és mind az öt pont abba a kapuba landolt, amelyik mögött ültünk. A félidő még 0:2, a vége 3:2. Így kell jó helyre letenni fenekünket. Most nem utazom, pedig vonz Dél Afrika, de egy másik ország még jobban, ezért inkább azokra a repülőjáratokra költöm pénzemet. De ez talán jelen helyzetemben érthető is.
Jut eszembe volt még egy vébé élményem, méghozzá1994-ben. Épp Spanyolországban nyaraltam ezidőtájt.
Minden este beviharoztunk egy sörözőbe, és számunkra tejesen ismeretlen emberekkel szurkoltunk. Napközben városnézés, tengerpart… este meg sör és foci. A társaság annyira összeszokott egy idő után, hogy ha napközben összetalálkoztunk, ismerősként üdvözöltük egymást és megbeszéltük: akkor este ott… A döntő napján épp Olaszországban aludtunk egy éjszakát. És kik játszottak a trófeáért? Na kik? Olaszok a brazilok ellen. Ráadásul a sípot Puhl Sándor fújta. Remek. A rendes játékidőben még 0:0 majd jöhettek a 11-es rúgások, és nyert Brazília. Soha nem láttam még ilyen nemzeti gyászt, mint ott akkor. Egy szempillantás alatt a mennyből a pokolba zuhant az ország. Tévének hála azért most is végig követem majd a mérkőzéseket, és mindezt nem egyedül, hanem baráti társasággal. Anno mikor még férjnél voltam általában a futballmeccsek nézése (igaz akkor nem VB hanem EB volt) nálunk zajlott. Előtte megfőztem a vacsorát, majd jöttek a barátok, elosztottuk, jobban mondva kétfelé vált a társaság, hiszen csak úgy jó a buli, ha nem mindenki ugyanannak a csapatnak drukkol, közben evészet, ivászat, kiabálások, okos kommentálások, nagy viták, majd békülések aztán mindenki mosolyogva hazavonult. Valahogy most is így lesz, csak az emberek cserélődtek. Ez egy jobb társaság, ez egy összeszokottabb csapat… mert kell egy csapat, ezt tudjuk mi is. Hogy ki a favorit nálam? Nagyon régen még a hollandoknak szurkoltam, majd a spanyoloknak aztán jöttek a kis portugáljaim. Mindhárom ország válogatottja kvalifikálta most is magát a vébére, de patronált 11-em jelen pillanatban még nincsen. Ismerve magamat, ami késik, nem múlik és a spanyol-portugál-holland hármas közül még péntekig valaki kikerül győztesnek.
Minap a neten bóklásztam, tájékozódtam az előttünk álló napok menetrendjéről… és közben igen hasznos taktikai táblákra leltem. Csak mosolyogtam mikor megnéztem őket.






Többek között ők is akartak szerepelni ezen a világeseményen, de nekik nem sikerült, ők nem kvalifikálták magukat: Skócia és Törökország. Mágneses táblájuk a következő:

Ekkor felmerült bennem egy jogos kérdés. Vajon a miénk milyen lehet? Hát a válaszra egy klikkelésnyi pillanatot kellett csak várnom. Íme.
Azt hiszem, ez kommentár nélkül is magáért beszél...
A mi társaságunk készen áll, a csapatok is felkészültek, már csak pár óra a kezdésig… én nézni fogom a világbajnokságot, mert én szeretem a focit, a jó focit, és itt bizony sok jó foci lesz a javából.

1 megjegyzés:

katikabogár írta...

Nagggyon komoly ez a bejegyzés! :)
Hajrá Olaszország!!!

És várom az újabb sportos írásokat!!! :)