VILLAnás és minden más

2008. június 29. Helyszín: Bécs. Spanyolország – Németország
EB döntő.
Végeredmény 1:0.
Gólszerző: Fernando Torres.
Európa bajnok: Spanyolország.
Mindez napra pontosan két évvel ezelőtt történt. Jó előjel! Tudom ez most nem Európa trónjáért folyó küzdelem, ez magasabb, nagyobb cím, de ha babonásak a játékosok, akkor talán ebbe bele tudnak kapaszkodni. Ezen a napon egyszer már nagyot alakítottak, talán most is.
Németek tegnap óta a negyeddöntőben, most nem őket kell legyőzni. Ebben a pillanatban a portugálokon a sor. A luzitánok ugyanazt a stílust játsszák, a játékosok tökéletesen ismerik egymást… nehéz dió lesz.
Ma egész nyugodt napom volt. Röpke 6 óra alatt vágtam egy 9.40 perces anyagot, aztán még tettem-vettem egy keveset, majd hazafelé útba ejtettem egy kis boltot sör vásárlás céljából. Ez most jól fog esni az esti 90 perc alatt. Itthon a szokásos biciklizés, közben telefoncsörgés.
-„Na, akkor jössz csütörtökön reggel, megkaptad az idézést?”
-„Mi van? Miről beszélsz?”
-„Nem emlékszel, a sajtóperem ekkor lesz. Nem kaptad meg az idézést? Na mindegy, ugye jössz….”
Oh remek. Csütörtökön tehát kések munkahelyemről, pénteken pedig nem is áll szándékomba bemenni, mivel a Kék szalag vitorlásversenyen dolgozom. Napfény, hajók, motorcsónak, operatőr… hullámzások és remélem nem nagy szél. Ja meg persze naptej, hiszen harminc fokot mondanak…
Na mindegy, sör lehűtve, mindent letudtam. Mozgás, tusolás, telefonok… jöhet a meccs!
Először a spanyol himnusz. Nézem a szemeket, nézem az arcokat… elszántak, tűz a szemekben. Jól van ezek harapni, harcolni, küzdeni fognak. Oh, oh. A portugálok énekelnek himnuszuk alatt, ki-kitekintenek, nem látom annyira a koncentrációt. A sor végén egy fiú hallgat, csak néz előre, mintha ott sem lenne, mintha egy másik bolygón járna, mintha a vb trófeával szemezne, ő Cristiano Ronaldo. Facebookon egy kedves ismerősöm erről így írt: „csak a lenyalt fejű nem tudja a himnuszt” A végén ez a fiú felugrott, a levegőbe kiáltott, és szuggerálta a többieket. Parázs hangulat, mi lesz még itt? Egész nap esett, tegnap is, a talaj rendesen felázva, ez pedig állítólag a portugáloknak kedvez. Ez az okos megállapítás már a második percben sutba dobva, a „kis spanyoljaim” folyamatosan támadnak… Torres, Villa… bekezdtek. Igaz kimaradt helyezetek sora, de legalább kellemetlen lövésekkel bombázzák máris Eduardo kapuját. És még csak a 6. percben járunk. Oh de jó kép. Ronaldo arcán gúnyos mosoly, egy baki után kinevetik a nézők. Kapura lövések itt is ott is, söröm kortyolom, a nézők is élvezik a történéseket, mexikói hullámzással szórakoztatják magukat, ami mellé még lábdobogás jár és természetesen a fülsüketítő vuvuzella hangja is hallatszik. Statisztika a képernyőn: labdabirtoklás 61% -ban a spanyoloké. Nincs gond, csak nehogy egy kontra támadás beakadjon.

Sms érkezik. Ki lehet ilyenkor? Ricsi (a kommentátor) hangja emelkedik „hűha, ez meleg volt”. Jaj, tényleg most kell megnéznem ki mit írt? Nem! Mielőtt elindulok mobilomért átgondolom, ki lehet.
Péter nap letudva, vele megvitattam mindent, anyukámmal beszéltem, a többi most várhat… csöndet akarok és meccset. Szabadrúgás. Ronaldo a labda mögött. Jaj, ez veszélyt jelent. Veszély, veszély, veszély, elhárítva. Casillas véd, jó inkább nem kapja el a labdát, egy suta mozdulattal hárít… Uh! Becsúszik jó néhány hiba, de mit csodálkozom, ezen a talajon bármi megtörténhet. Portugálok beállnak védekezni, ezt a falat áttörni hihetetlen nehéz. Mint a barack magját vagy a dió héját. Többször kell próbálkozni, hogy hozzájussunk az ehető részhez. Újabb hangzavar, de itthon. Újra sms. Na neee. Már elmondtam, ne zavarjon, kérem szépen senki. Olvasom, de közben Ricsit hallgatom. Kíváncsi vagyok mi lesz ennek a portugál kontrának a vége. Csudába az üzenetekkel. Ezek a villanások egyszer fényt fognak kapni ebben a sötétkamrában. De már nem az első félidőben. Szünet. Átjövök a hálóba, ránézek gépemre, üzenet már ott hever: „Hello Honey”. Ahogy ezt megpillantom, telefonom csörög, Virág az. Megvitatjuk a nap dolgait, majd kiderül, nincs minden rendben… már nem is fontos ez a mai 90 perc. Teljesen kiiktatom a tévét, csak az ő hangjára koncentrálok. Ilyen nincs, már megint nem megy minden flottul. Ismét hiba csúszott a gépezetbe... De legalább van mellette valaki, aki szereti, aki támogatja, akitől mindezt elfogadja… Nem féltem.

Murat már sorra küldi sorait… türelmetlen. Nagypapájánál alszik, onnan ír éppen. Virágtól búcsút veszek, még nevetünk egy jót, majd pötyögök a gépen. „Portugál helyzet”-csapja meg a fülem, jaj, tényleg a meccs!
Monitoromon egy kérdés: - "Mik az elkövetkező napjaid programjai?"
-„Holnap munka, csütörtök reggel sajtóperen való tanúskodás, pénteken meg hajnalban indulás a Kék szalagra, munkára fel… De miért kérded?”
-„Pénteken egész nap nem leszel otthon?”
-„Nem, hajnalban indulok, és valamikor este érek vissza. Tudom nem fogunk skype-on beszélni, pedig aznap van a születésnapod...” majd hirtelen eszmélek! Lehet ő repül ide? Villan át agyamon. Lehet, ezért kérdezősködik ennyit… nem tudom. De ha így van én mindent lemondok.
-„Honey, te pénteken érkezel?”
-„Nem, pénteken a családommal leszek.”
-„Akkor szombaton?”
-„Akkor megyek vissza saját lakásomba. Miért kérded?”
-„Nem állt szándékodban iderepülni meglepetés gyanánt?”
„Góóóól. Vezet Spanyolország. A portugálok csomagolhatnak, egy kapott góllal is ki lehet esni a világbajnokságon” Mi van? Góóól, Murat most jön vagy nem? Áááá, lassítást akarom, lassítást akarom, lassítást akarom. Az újdonsült barcelonai csatár elsőre Eduardóba lőtte a labdát, de a kipattanót már nem hibázta el. Oh remek, David Villa! Ez már a negyedik gólja. 2008-ban ennyi rúgott góllal, már gólkirály volt.
„Tudod jól, most nem tudok menni…” Fél siker, legalább a gól tényleg gól volt. Pedig én már azt hittem. Olyan jó volt ezt gondolni, egy rövid ideig. Na mindegy, nincs meglepetés, marad az én repülőjegyem beváltása… de addig még mindig van néhány hét mire csomagolhatok.
„Piros lap” Kapom fel a fejem. Ricardo Costa ballag le a pályáról.
Mi volt az elmúlt percekben? Fogalmam sincs. Eredményjelző nem változott, még mindig 1:0. Söröm mindjárt elfogy a meccsnek is mindjárt vége… A beszélgetés végett a második félidő nekem szinte teljesen kiesett, nem úgy, mint a spanyolok. Ők a negyeddöntőben!

Szombat este Paraguay legyőzésével léphetnek közelebb vágyaik eléréséhez. Jelen pillanatban Európa tetején ülnek, de nekik az egész világ kell. Azért valljuk be őszintén ez valóban nehéz dió lesz!
Mindenesetre utána nézek, hogy július 11-én nyertek –e már valamit… hátha…

Ui: Egy számítógépes elemzés szerint a Spanyolország–Portugália (1–0) világbajnoki nyolcad döntőben David Villa gólja lesről született. A gép kimutatása alapján Villa 22 centiméterrel állt közelebb a kapuhoz a védőknél, vagyis a szabályok szerint a találat érvénytelen. Asszisztens legyen a talpán, akinek a szeme ezt érzékeli...