A helyes diagnózis

Tegnap felhívtam a kézilabda szövetség elnökét, hogy beszéljünk már erről a Laci gyerekről. Baráti viszonyunk végett azonnal igent mondott és ma nagy szeretettel fogadott is irodájában. Megmondom őszintén éjjel még azon morfondíroztam, hogy visszaéljek-e évek óta tartó jó kapcsolatunkkal és feltegyem-e tapintatlan kérdéseimet is, amiket eddig még senki nem mert face to face megkérdezni tőle. "Meddig játszhatja ezt a csúnya játékot valaki a szövetséggel? Mért nincs vonzata az ügynek? Mikor mondjuk mi azt, hogy vége, ne gyere? Nem fontos a morál? …"

Reggel elolvastam a sajtó friss híreit, hátha valaki megelőzött… de nem. Valahogy nincs egy ember sem, aki vállalná a kényes kérdéssorozatot. Miért? Pedig valójában mindenki tudja az igazságot, mégsem írjuk le nyíltan, nem mondjuk ki kamerába…

A történet röviden: a játékos gerincproblémák végett visszamondta a válogatottságot. Ezzel még nem is lenne baj, hiszen mindenkit érhet sérülés, mindenkivel történhet baj… Csakhogy a katalán csapat, ahol Nagy Laci játszik a Bajnokok Ligája négyes döntőjében vett részt a hétvégén, s lettek másodikok. A csapat egyik alapjátékosaként persze végig a kézilabda pályán láthattuk őt, ahol még nagy kedvvel játszott a Kiel ellen. … majd kedden érkezik egy orvosi papír, sérült vagyok… Állítólag a BL-döntőt követően elment a klubja, a Barcelona csapatorvosához, ahol megállapították, hogy gerinc- és derékbántalmai végett pihennie kell.Válogatottunk sorsdöntő mérkőzés előtt áll. Június 13-án Ljubljanában, 20-án pedig Veszprémben találkozik a szlovén együttessel. A párharc győztese vesz részt a januári, svédországi világbajnokságon, ahol már kvalifikációt lehet szerezni a 2012-es londoni olimpiára.

Na akkor nézzük meg a történetet úgy, hogy mögé pillantunk. Laci taktikázik, kivár, hogy mely ország (spanyol vagy magyar) kvalifikálja magát az olimpiára és annak az állampolgárságát veszi fel, illetve tartja meg. Ha vált, akkor jelen pillanatban sem szabad felvennie címeres mezünket.

Ma miután beléptem az elnök úr szobájába a baráti ölelés után gyorsan átbeszéltük, hogy a cseresznyefa kidőlt, a pincében is áll a víz... ekkor már tudtam leszek oly bátor, vagyis inkább pofátlan, én biza megkérdem azt, amit tudni szeretnék. Illik, nem illik, engem érdekel a valós történet.

Helyzetemet akaratán kívül is megkönnyítette, mivel mondhatni majdnem kérdés nélkül érkeztek megdöbbentő szavai, először az „igazoltan való hiányzásról”. Az orvosi papíron szereplő pihenő napjainak száma húsz. Mikor is van a világbajnoki selejtező visszavágó mérkőzése? Igen, az orvosi papír megérkezésétől számított pont húsz napot követően, vagyis június 20-án. Minő véletlen. És ez az a papír, ami ellenőrizhetetlen, ami megkérdőjelezhetetlen, hiszen a játékos nem tartózkodik itthon, Barcelonában él, és esze ágában sincs hazaruccanni… még buzdítani sem a társakat. Más törött orral is végig ülte már a mérkőzés végét, valakinek jelen pillanatban veszélyeztetett terhes a felesége, ráadásul költöznek és dobozokban élnek, de mindennek ellenére ott van a válogatottban, van, aki 39 évesen is vállalja a játékot… mert nekik fontos az, hogy nemzetünk válogatottjában szerepelhetnek… Az elnök úr csak mondta, mondta és mondta, zúdultak a panaszok, az érdekes vélemények, én meg csak néztem, mint Rozi a moziban. Már náluk is betelt a pohár, ez kivert minden biztosítékot… ugyanakkor ő is azt mondja, ha menni akar, hát menjen. Laci tíz éve ebben a mediterrán városban él, Európa egyik legjobb csapatában játszik, befogadták, szeretik, számítanak rá, családja is vele van… nincs is ezzel semmi baj. Ha akar új címert is választhat magának, de végre döntse el, hova is tartozik, és ne taktikázzon. Ennek itt most nincs helye.

Hallgatását valójában mindenki érti, és meg is értenék, ha beszélne. Nem a szövetség felé, nem az elnök úrnak, nem a szurkolóknak. Nem! Azok felé az emberek felé, akikkel megannyi edzést lehúzott, akikkel elérte a sikereket, akikkel megjárta az olimpiát, és akiket úgy hívunk: csapattársak. Mert feléjük tartozik elszámolással! De ezt sem teszi, ennyivel sem tiszteli meg játékostársait.

Imént utána néztem a Hippokratész eskü szövegének. Idézek belőle egy részt: „A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem…” Ha jobban elgondolkodom ezen az egész történeten, rájövök, a spanyol doki nem is hibázott. Mit is írt? Gerincprobléma. Azt hiszem valóban jól diagnosztizált.