2010. július 30., péntek

Fél lábon

Még pár óra…ezt már fél lábon is kibírom. Na jó, azért valamicskét még alszom, de reggel olyan frissen ugrom ki az ágyból, mint aki egész héten csak aludt volna. Egy gyors fürdőszobai tevékenység, majd Virág barátnőm érkezik, irány a reptér. Ma munka után párjával kiegészülve együtt vitattuk meg az élet nagy dolgait, a nap történéseit, és mint mindig most is jóízűen nevettünk mindazon, amiket ma a hátunk mögött hagytunk. Na de holnap mit hagyok én a hátam mögött? Mindent. Hiszen hetekre irány Murathoz! Újra!
Ahogy beszámoltam róla, úgy volt nem tud a reptérre jönni… de aztán addig csűrte-csavarta a dolgokat, míg nem mindent elintézett. Igaz a maga módján, ami valójában csak fél megoldás… ne de ez ellen nem tudok mit tenni. Megjegyzem nem is akarok és nekem is jól esik most ez a kompromisszum, mert a barátai eléggé meglepődnének, ha az ő nyakukba ugranék bele :)
Egy lány egy idegen országba megérkezik, akkor olyan snassz a hello, hello. Na nem! Ajtó nyílik, szemek pásztáznak, te rögtön kiszúrod kedvesed, majd szinte bőrönd félig elhagyva, ő rohan, te sietsz és jön az ölelés, aztán megfeledkezel mindenről, nem érdekel, hogy bárkit is feltartasz, a lényeg, jó kezekben vagy. Hát mi ezt a filmet szoktuk minden találkozáskor újraforgatni. Ezért még nincs besöpörve a Nívódíj, de talán egyszer… újra.
Szóval koffer félig bepakolva, nyári ruhák, szalmatáskák, papucsok... mindent betettem. Ami nincs benne, az nem fog hiányozni. Péter tanácsára, mivel bőröndöm kinézete minimum egy tucat hasonló kofferre hasonlít, ezért már az előző utazásom előtt megkülönböztető jelzés került rá, így pontosan tudom, ez az enyém. Van a húzókáján egy rövid szalag és magán a borításon van egy mosoly fejes etikett címke. Már múltkor is figyeltem senkinek nem jutott eszébe a különbséget tevő jelzés. Ezt leutánozni, lemásolni nem lehetne, annyira bénán sikerült. De épp ez benne a jó! Simán messziről kiszúrható!
Szóval holnap újra felszállás, lassan bérletet veszek a repülőjáratokra. De szerelmes vagyok. Épp ezért a következő hetekben a pillanatot akarom megélni, vele, általa… de még pár óra… ezt már fél lábon is kibírom. Na jó, azért valamicskét még alszom!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Vigyázz magadra!!!

Szólj ha ott vagy!

Péter

Névtelen írta...

Itt vagyok :) Mınden rendben volt az uton... utana meg majdnem ket orat utaztunk mıre ıdeertem hozza. A szobakbol a kılatas a tengerre nez, pazar. Ma sıralyok hangjara eredtem...aztan kesobb az utca zaja ıs felerosodott...
Na most megyek mert bundaskenyeret keszıtek... vacsıt o fozı, ıttenı specıalıas lesz. Ha elrontja ugysem tudom mılyennek kellett volna lennıe :)
Hozzatok majd 19-en erkezem.

Krısztuka
Bocs a bıllentyuzetert,de ıtt a betuk sem ugyanazok...