Egész délelőtt azon poénkodtunk, hogy főnököm legújabb könyveiből viszünk néhányat és a felvétel alatt az egyik kamera fölött lassan leengedjük, hogy vágóképnek látszódjon… Vagy egy váratlan pillanatban felállunk és kiviszünk mindenkinek egyet-egyet belőle, mondván a Főnök küldi. Úgyis éveken keresztül itt is mondta a magáét.
Időben le akartunk lépni a munkahelyünkről, ugyanis kényelmesen el akartunk készülni mindennel. És mivel nekem van a legnagyobb szám, ezért ez a megtisztelő feladat rám maradt. De ő még egy felvételt szeretett volna készíteni, azt is csak másfél óra múlva… Mire közöltem, hogy –„nekünk mennünk kellene…” Rám nézett és higgadtan ennyit mondott: -„Ez a maguk problémája.” Én meg teljes nyugalommal rávágtam. –„Maga nem jól értette. Nem problémánk, hanem programunk van.” Na, hát ritkán láttam ekkorát nevetni… mondanom sem kell, azonnal programunkra engedett. Szóval irány a cukrászda, majd hozzám. Smink, „hajszobrászás” átöltözés és elkésve indulás. VIP jegyeink voltak, tehát nem aggódtunk. A hangulatért felelős fiú, már majdnem befejezte a közönség jókedvre hangolását, mikor beléptünk a stúdiótérbe. Kolleganőm persze odalépett hozzá, és tájékoztatást kért, hova is szólnak jegyeink. Egy csöppet sem hívtuk fel magunkra a figyelmet. Á, dehogy. Mindenki minket nézett, mint két hülye aki éppen tanakodik, és odavannak a VIP jegyeikkel, ráadásul még el is késtek… A végén leültünk az egyik sor végére (pontosabban a lépcsőre) és máris indult a show. Ha röviden kell megfogalmazni, akkor azt mondom: Hosszú volt és vontatott. Valójában majdnem két és félóra a felvétel, amiből ötven perc kerül képernyőre. Amennyiben az egész vágatlanul, élőben menne adásba, nem lenne ennyire népszerű műsor.
Farkasházy agyonbeszélte, Bajor egy poént sem tudott végig mondani, Gálvölgyi, Hernádi a szokásosat produkálta. Legalább a Hajós és a Steve jók voltak. Kolleganőmmel összenéztünk és azt mondtuk, hogy az egyik viccesnek mondható résznél hangosan felröhögünk, legalább valami történjen. Sikerrel is jártunk. Jáksó oda is szólt az éppen akkor beszélő -senki ne csodálkozzon- Teddynek, hogy várjon, mert a hölgyek rosszul lettek, úgy nevetnek… Néhány poén még most is itt cseng fülemben, amit ez a két számomra szimpatikus jó ember halkan bemondott, bár azt meg a közönség nem értette, pedig azok igazán nagyot szóltak.
A fiú, aki a hangulatért volt felelős emelgette kis kezeit, intett mikor kell tapsolni. Mi megcsináltuk az ellenkezőét is. Amikor nem intett, de a már említett személyektől jó poént hallottunk (halkan) mi tapsoltunk… ezáltal belevittük a közönséget is a jókedvbe. :) Szóval erről annyit mondhatok, itt is jártam, semmi többet.
A műsorban szó volt, hogy Hajós Andrásnak az az álma, bemenjen egy Ápiszba vegyen egy vonalzót és 38 cm-t mérhessen vele. Mi ketten felvisítottunk, a közönség fapofával ült tovább, majd Hajós odanézett felénk, és folytatta: -„visszahúzódott állapotban.” :) Na mi kitaláltuk Bandinak jövő héten küldünk egy vonalzót, 38cm-t alkoholos filccel kiemeljük és ráírjuk: „Mindenkinek van egy álma…”Aztán kolleganőmnek is volt egy álma. Meg akart ismerni egy fiút az egyik sörözőben. Így lementünk oda, de a hely teljesen teltházon működött, nekem pedig nem volt kedvem hering formájában eltölteni az est hátralevő részét. Ő beijedt a tömegtől, vagy amiért a fiú nem ugrott hirtelen a nyakába, vagy a kettőtől együtt, ezt még én sem tudom, ezért átvettem a ceremóniamester szerepet. Váltottam a fiúval pár mondatot. Kiderült vasárnap is dolgozik, foglal nekünk asztalt és délután mikor nincsenek sokan (legalábbis ebben reménykedünk) akkor visszatérünk. Ide biztosan, a Heti hetesre nem.
Ui: Imént lett vége a Heti Hetesnek. Nem küldünk vonalzót, nem vágták be a 38 cm-es poént... Mekkora balfékek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése