Gomba

Már vágytam egy kis kimozdulásra. Csütörtökre időzítettük. Ez olyan búcsúsörözésnek is mondható, hiszen már nem lesz elég egy kósza gondolat, gyors tárcsázás: -„Nem iszunk meg egy sört?”
És egyik lábam itt, a másik az utca túloldalán, ahol a kis kockásterítős kerthelységben nagyokat beszélgettünk, zárásig csacsogtunk. A felszolgáló már mikor meglátott bennünket csak ennyit kérdezett:
-„pohárral, vagy korsóval?”
Szóval most is ide tértünk be. Levesek, pálinkák, sörök, és aki kocsival érkezett annak kávé, tea. :) Vártuk mikor kéri ki a kóláját is, hogy teljes legyen a koffein sora, de erre nem volt szükség, hiszen érkezése előtte már két finom pörkölésűt lehörpintett, az est hátralevő részében meg mi pörgettük :)
Elég hangosak lehettünk, mert egyszer csak azt vettem észre, körülöttünk mindenki gyorsan távozik. Kedves felszolgálónktól meg is érdeklődtem, „ez mind végettünk van?” Hááááát nem mondott erre határozott nemet.
Tesóm jutott eszembe, aki szintén felszolgáló és ő mindig is azt hangoztatja, a fizető vendégnél már csak egy jobb vendég létezik, a távozó. Szóval végül is mi csak besegítettünk nekik… Ha innen nézzük, akkor jó fejek voltunk.
Mentek a sztorik, a kacagások… és nem tudom honnan nekem mindig eszembe jutott a végén még valami, így a poént folyamatosan sikerült überelnem. Ezzel azt értem el, hogy az összes történet végén négy szempárral találtam szembe magam, akik várták a végleges befejezést. Nem tudom honnan jönnek ezek az abszolút spontán félmondatok, az elrejtett gondolatok, viccek… de mikor egy vulkánnál hirtelen erővel kitör a láva, na pont úgy jönnek az iruló-piruló forró csattanók nálam. Néha finoman, néha durvábban.
Mikor velem szemben ülő kedves barátnőm próbálta hátsólyát arrébb emelni, ezáltal a padról magával rántotta a párnát, megjegyezte:
-„Na, itt bénázok, itt szántok…”
-„Semmi baj, úgy is tudjuk, hogy nagy paraszt vagy” :)
(Bocs, ezt nem hagyhattam ki innen sem)
Felidéztük a szilveszteri szenzációs telefonbeszélgetésünket, (legalábbis én még emlékeztem rá) megterveztük a szombatot, értesültem egy utazásról, közben asztalt verve kacarásztunk. Régen a Hahóta könyvekben nem volt ennyi humor, mint ott aznap este.
- „Ti tényleg plüss állatokkal alszotok? Friss házasok vagytok és mégis a plüssök kellenek?”
Ők csak összemosolyogtak, mi meg elkönyveltük… azok legalább mindig kéznél vannak…
Pénteken keresztbe tárcsáztunk vagy üzentünk a másiknak, és valamennyien kifejtettük milyen jól éreztük magunkat… szóval elkönyvelhettük az idei év eddigi legjobb estéjét.
Szombat reggel, 6.40-kor csörgött a vekker. Ezzel nem is lett volna semmi bajom, csakhogy 6 óra után pár perccel feküdtem le aludni. Természetesen addig Murattal skypoltam. Azt nem szerette volna ha elkések a jó előre megbeszélt és leszervezett programomról, ezért inkább még ébren maradt, biztos ami biztos alapon, telefonon ébresztett ő is… Szóval röpke 38 perces szundítás után mehettem a fürdőbe és vártam barátnőim telefonjait. Tudtam, hogy késni fognak, hiszen egész éjjel láttam (volt rá időm) szakad a hó. Ennek kifejezetten örültem volna, ha mondjuk kedvesemmel egy nagy hóban taposó séta lett volna a program, azt követően rétesezés és forraltborozás…
Egy picit elkalandoztam, szóval hol is tartottam? Ja igen a telefon.

- „Figyelj kések, mert reggel negyed óra kellett, míg kiszedtem a kocsit a hóból és az utak nehezen járhatóak, de megyek, várjál.”
Addig felöltöztem, csizmába bújtam, pulcsik, kabát, sapka, sál… és skype.
„Jó reggelt kívánok.” Jött az első üzenet tőle. „Szeretlek kedvesem.” Jól látok? Magyar szavak? Kivel beszélgetek? Megijedtem. Lehet rossz partnerrel levelezem? Gyorsan ránézek fotójára, ez Ő.

-„Nem angol vizsgára készülsz?”
- „De, de az alapszavakat nekem is tudnom kell magyarul :)”
Ja, ha ezek az alapok, akkor nem vitatkozom :)
Murat gyakran visel sapkákat. Ma, életében először megszemlézte rajtam hogyan is áll ez a fejfedő.
-„Oh, Honey, te sapkát viselsz? Mint egy gomba úgy nézel ki, de én szeretem. Ez egy édes gomba.”
Drága, ha tudnád, hogy időnként ez a gomba tud nagyon bolond és gyilkos is lenni, nem ezt mondanád.
Újra telefoncsörgés: -„Te figyelj, nincs nyitva még a lángosos. De az hagyján, hogy az nincs nyitva amelyiket ismertem, de azóta már jártam még három helyen, sehol nem kapok… Most mit tegyünk?”
- „Max veszünk kifliket, felvágottat, teát én már lefőztem, mind a termoszokban…”
Másik barátnőm hív. –„Lassan indulok, bemegyek érted.”
Újabb csörgés. –„Figyelj, mégis találtam nyitva lángosost, nálam a szajré.” Mennyire nem aggódtam, a reggeli végett. Ha Virág kitalálja, hogy hajnalban ezt szeretné enni illetve etetni, akkor ő bizony addig megy, ameddig meg nem csapja orrát eme finom tésztának illata.
Csöngetnek. –„Neked állandóan ellopják a lábtörlődet és a mostani akkora, hogy rá sem fér a cipőm, bele sem tudom törölni a lábam, ezért vettem neked egy normális méretűt. Tessék”

Hát ilyenek a barátaim. Imádom őket.
Aztán bevágtuk magunkat a kocsiba, kicsúszkáltunk az utca utolsó lakóparkjáig, ugyanis erre a remek időre nem tudtunk jobb programot szervezni magunknak, mint költöztetés. Kedves fiatal házaspár barátaim helyezték át lakhelyüket egy picivel arrébb, mi pedig felajánlottuk segítségünket, mert biztosak akartunk lenni abban, hogy tényleg messzebb kerülnek -e tőlünk... :) Szépen sorban megérkezett mindenki, azonnal bele is vágtunk a dobozok lecipeléseibe… Persze ezt sem sikerült nagy kacajok, beszólások nélkül megoldanunk.

„Húzd meg, told meg állj alá, na meg emeld fel és add tovább, káromkodj, ha fejbe vág, költözködni jó… „ Ez nem az a társaság, amely a felelősségteljes feladatot is komolyan tudná venni. Nem számított, hogy átáztak a csizmáink, hogy a kabátunkból is csöpögött a víz, hogy csúszkáltunk, hogy valaki havat is lapátolt… mit nekünk nehézség?Mikor már megpakoltuk négykerekűinket és elfogyasztottuk a még meleg sajtos-tejfölös lángosunkat, elindultunk. De előtte gyors hó söprés az autókról és mit látok? Virág kezében egy kis ecset, azzal söprögeti a havat kocsijáról. -„Ja, hát ezért volt reggel ez a 15 perces késés. :) Ok, már értem...„
Pakolunk, pakolunk, pakolunk… Egyszer csak az egyik plüss állat, nevezetesen a kis Vakond által fogott vödörből mi hullik ki? Hát persze, hogy óvszerek garmada. Na, akkor nem csak az óvszer esett le, hanem a csütörtöki összemosolygás lényege is. :) - "Eme látvány után értelemszerű, hogy plüssökkel alszanak! Ez valóban jó, ha karnyújtásnyira van tőlük. :)"
Szóval kimozdultunk. Sörözőbe, fagyba, hóba, hóesésbe … de mindegyikről órákat tudnék regélni, mert lehet, ebben a társaságban én vagyok a gomba, de, hogy más is bolond, abban biztos vagyok.