Súlyok

Megismételtük a csajos délutánt… Azt ígértem nekik legkésőbb négyre itthon vagyok. Pontosan tudtam ehhez háromkor, na jó, legkésőbb fél négykor le kell lépnem a cégtől. Egész nap az órámat lestem, mert reggel óta tudtam, nekem szükségem volt erre a beszélgetős kikapcsolódós órákra. Főnököm 10-17h-ig tévé felvételen, úgy gondoltam, simán eljövök bentről. Három órakor már elkezdtem ficegni a széken, lassan befejeztem az aznapi drogos könyv adagját, majd elmostam magam után a kávés, teás bögréket, még ránéztem az e-mailekre, gyors csevej a többiekkel, és éppen gépemet kapcsoltam le, mikor főnököm felhívta kolleganőmet. Rövid eszmecsere, elbúcsúznak. Kabátban állok, hívom Erika barátnőmet. –„Tudom tartani a megbeszélt időt, négykor nálam.”
Most kollegám telefonja csörög. Hát ki az? Persze, hogy a főnököm. Ilyet? Most akkor mikor lépjek le? Fújjam le a mindenki által várt délutánt, és üljek vissza írjak tovább… várjak, míg engem is felhív? Vagy ma kihagy a sorból? Ááá, mért ilyen kiszámíthatatlan? Rápillantok a faliórára, éppen két felvétel közti szünet van, következő műsor felvétele négykor… de addigra nekem haza kell érnem. Megígértem a csajoknak. Még az lenne szép, ha ajtóm előtti apró lábtörlőmön topognának, mert nekem hült helyem. Oké, hogy ők hozzák a padlizsánkrémet, na de azt eszegetni önmagában, nem olyan jó. Telefonvonal bontása…
- „Engem nem kérdezett?”
- „Most nem” – vigyorog hozzá kajánul kedves „Maresis” kollegám. Na, most mit csináljak? Mivel hétvégére a drogos könyvvel kapcsolatos munkát bepakoltam táskámba, úgy voltam vele, eleget fogok pluszban írni, a következő két napban, nekem jár ez a korai elmenetel. Nézem a telefonom. Hát ez bizony most nem csörög. Kihagy a szórásból? Pedig nem szokása…
-„Mindegy, én megyek.”
Ahogy hazaértem, még kabátban, csizmában topogok, mikor kapucsengőm hangját máris hallom. Először Erika, majd Virág érkezik. Gyorsan nekiálltam a habos kávé készítésének, közben arra lettem figyelmes, valami csúszó hangot hallok parkettámon. Virág, egy nagy doboz nagyságú zacskót maga után húzva, megjelent nappalim sarkában.
–„Hát ez meg mi? Kenyérsütőgép?"
-„Igen, mert probiotikus kenyeret fogunk enni.”
-„Mi van? Azt akarod mondani, hogy most fogsz nekünk a padlizsánkrémhez kenyeret sütni?”
–„De mi olyan éhesek vagyunk, hogy addig már nem bírjuk ki.”
Majd Virág elővarázsolja a gép mellett megbúvó zacskókat is. Konyhám átadópultjára csak pakolja, pakolja, pakolja... Minden teljes kiőrlésű, minden csökkentett szénhidráttartalmú. Tészták, kekszek, lisztek, snack…
-„Krisztuka minap felhívott, hogy befordult amiért ismét jönnek fel rá a kilók. Na tessék! Ezt bármikor eheted, ebből meg süss magadnak kenyeret. Csak beledobálod, beprogramozod és kész. Ha megéhezel, lelkiismeret-furdalás nélkül ezeket nyugodtan majszolhatod.”
-„Édes kis Virágom ezt most komolyan mondod? De, de, de…”
-„Nincs semmi de. Ha így lehet segíteni rajtad, akkor itt van minden.”
Erika rám néz, furán végigmér -„Mért meghíztál?”
„-Aha, nem látod. Rakódnak rám a kilók.”
-„Dehogy, te tavaly is így néztél ki.”
-„A csudát. Ismét felborultak a hormonjaim, össze-vissza rakoncátlankodnak. Ha nem eszem, akkor is hízok. Ma egy alma és egy kevés paradicsomleves lakozik gyomromban. Most még eszem veletek egy kevés padlizsánt, aztán mára befejeztem. Ja, bocs, a bicikli azért van a nappali közepén, mert tegnap ismét felpattantam rá, tekertem ötven percet. Muszáj. Muszáj valamit kezdenem magammal, mert ezt már én nem bírom elviselni. Amit leadtam, pikk-pakk jön vissza. Murat azt mondja, így szeret, ahogy vagyok, nem kell fogyókúráznom. Na de nekem nem jó már ez az állapot Utálom magam, nem bírom elviselni. ”
Mielőtt belevetettük magunkat magánéletünk válságainak (milyen válság? Hülye vagyok, ezt a szót már nem ismerjük) megbeszélésébe előtte gyorsan megvitattuk, hogy jóddiétát kell újra beiktatnom. Amikor is semmi tejtermék, pá-pá sajt, vaj, tejszín, tojás, tejföl, majonéz… és piros ételfestéket tartalmazó ételek. Ismét rántás nélkül ehetem a főztömet, újra frankfurti leves tejföl nélkül, nincs főzelék, se öntetes, szószos kaja… zöldség, és hús lesz hegyén hátán, na meg Virág "termékei". Egyszer már sikerrel abszolváltam, amikor orvosom a radiojód sugárkezelés előtti hónapokban a pajzsmirigyem végett mindezt beiktatta étrendembe. Vagyis inkább kiiktatta étrendemből. Ez akkor segített rajtam. Most is ez a megoldás, ez a kulcsa mindennek.
Szóval muszáj újra előhívnom ezeket a filmszalagokat, mert különben dagadt madárnak fognak szólítani. Azt meg azért mégsem akarhatom…
Elvégre Krisztuka vagy Panka vagyok, és nem a Gombóc Artúr.

Ui: A padlizsánkrém isteni volt még updates kenyérrel is :)