Kire ütött ez a gyerek?

Gyarapodtunk. Na nem kilókban, hanem gyerekek számában. Igen, azért írtam többes számban, mert egy pocakból, rögtön ketten jöttek. Jó, nem egyszerre, azért öt perc különbség volt köztük, de az elenyésző időtartam. Az ultrahang megmutatta egyikük biztosan kislány lesz, a másik kis pocaklakó nemiszervileg viszont teljes titokban tartotta magát mindaddig, amíg világra nem jött. 21 óra 20 perckor fény derült a rejtélyre, Lili és Kata azaz két kiscsaj.

Családon belül kilenc hónapon keresztül mentek a találgatások és azt hiszem legtöbben, az egy fiú-egy lány párosítást jósolták.
Nem is tudom melyik a jobb „elosztás”. Talán mindig az, ami van, amit az ember az élettől kap. Ennek is így kellett történnie. Már nem lesznek olyan mondatok: „jaj de kár, pedig milyen jó lett volna…”

Mostantól mindenki a szép szempárokban, az apró tappancsokban, a kis ujjaikban, a parányi füleikben ... gyönyörködik majd.
Ahogy az lenni szokott a rokonság az ikerek vonásait hasonlítgatni fogja hol az unokahúgomra, vagyis az édesanyára, hol az édesapára, hol a nagyszülőkre… és évek múlva megérkezünk Janikovszky Éva „Kire ütött ez a gyerek” tartalommal megtöltött mondatához.
Nálunk eme kérdés válasza vitathatatlan, megkérdőjelezhetetlen, egyértelmű.

Szombaton keresztfiam (bátyám középső gyermeke, Zsombor) telefonjára ugrottam ki az ágyból:
- "Szia, ébresztettelek?
- Igen
- Szuper! Figyelj reggeli után indulnánk hozzád, úgyhogy keljél fel."
Tesóm viccesen azért megkérdezte kis családjától:

-"Minek menjek be húgomhoz, mikor ha lányomra ránézek, egy az egyben őt látom . Cserfes, izgő-mozgó, nagyszájú, feleselő…"
A fiúk, ha rosszak és civakodnak, különböző mondatokban ismét én kerülök terítékre. „Kriszta pont ilyen volt…, olyanok vagytok, mint a nagynénétek… akár csak a húgom… ”
Szóval az én családomban, (szüleim és bátyám között) ebben az egy kérdésben nagyon nagy az egyetértés: nálunk állítólag minden gyerek rám hasonlít :)