Hiniki

Tegnap este olyan Szex és New York-os beszélgetésre nálam jártak a csajok. Vettem padlizsánkrémet, paradicsomot, kenyeret, készítettem habos kávét, kanapé közepén elhelyeztem a százas papírzsebkendőt és percenként néztem az órámat. Nagy volt a szájuk, azt mondták már 15.45-kor itt fognak topogni a bejárati ajtóm előtt. 15.55 még semmi. Én meg munkahelyről leléptem, hogy azért mégse ők várjanak haza, hanem én fogadjam vendégeimet. Na szép. Virág érkezett először, akivel azonnal bele is kezdtünk a kellemetlenségek megbeszélésébe. Aztán befutott Erika is. Mára teljes a csajos csapat. Problémák, érvek, ellenérve, pro-kontra… Nem kíméltük egymást. Annyira okosak vagyunk, ha a másik életét kell megoldani, hogy ihaj.
Először Virág volt a céltábla. Szegényt nagyon megtapostuk. Sokszor még fel sem eszmélt, mi már újra ráléptünk… ő meg egyre lejjebb süllyedt nem csak a kanapén, hanem a gondolataiba is. Mindezt azért tettük, hogy amikor újra kinyílik akkor egy másmilyen szemlélettel látó (nem csak néző) nem önostorozó lány legyen. Mikor már teljesen felfordítottuk, hirtelen huszárvágással másik barátnőmet kezdtem el kérdezgetni. Na, Virág szeme felcsillant, hirtelen feléledt, velem tartott. Kínpadra ültetett Erika, egy gyenge kísérlettel próbált bástyákat maga elé húzni, nem megérteni jó néhány gondolatot, de talán csak az időt akarta húzni vele. Megjegyzem elsőre is beláthatta volna, nem menekül, ez itt az oroszlánbarlang. :) Mindent kimondott, minden lehetőséget felvázolt, és talán meg is értette a néha nagyon bántó, szívbe markoló kemény gondolatainkat.
Szóval a viharos életek mennydörgéseinek miértje és talán a közeli lépések, vagyis megoldások, végül is néha játszi könnyedséggel kerültek terítékre.
Végén egyszerre néztek rám.
-„Én? De csajok most velem minden rendben. Még.”
Aztán éjjel ezt a mondatot már nem így mondtam volna. Már én is panasszal éltem volna. De ismerjük, „pénztártól való távozás után, reklamációt nem fogadunk el.” Éjfélkor már nem akartam felcsörögni őket, már nem akartam egy következő válságstábot összetrombitálni. A padlizsánkrém egyébként is borzalmasan rossz volt, az aranyhalam nem teljesítette kívánságainkat, így már csak a nyugodt idegrendszeremben és a reggelben bíztam. Amikor is csipás szemeimet még talán ki sem nyitottam, de máris tárcsázhattam, előhozakodtam az éjszakai fejleményekkel. Munkába, unottan, nyűgösen, kedvtelenül és kialvatlanul mentem. Két óra kevés volt erre… Ráadásul főnököm is visszajött külföldi pihenéséből, újra a fedélzetre váltott jegyet, ami számunkra a szokásos munkát jelentette. Már előre láttam azt a sok átbeszélni valót, a munkába való fejest ugrást… De mégsem így történt. Ma valamiért annyira jól keverték a kártyát, hogy talán elsőre leosztották a 21-et. Főnököm sztorizgatott, amit nem csak a tv-ben tesz meg, :) mi pedig csak nevettünk. Külföldi élményei minden problémát feledtettek. Egy tenger melletti, 5*-os szálloda vendége volt. Finom italok, ételek, medencék, masszírozások… Mi kell még?
Mi az, ami a nagy melegben a legjobban hűti a szomjat? A sör. Ahogyan a gyöngyöző hab remeg a tetején, és a pára kicsapódik a pohárra, egy csepp folyadék kúszik le az oldalán… Hát igen. Ezt a képet előidézve, ő is ilyen nedűt szeretett volna meginni. Angolul odaszólt a pincérhez: -„Milyen sörük van?”
-„Stella … és Hiniki” – felelte. Mindezek után választásból, az első fajta maradt, mert erről a Hinikiről ő még nem hallott. De a medence partján folyamatosan ez az angolnak hitt szó ütötte meg a fülét. „Hiniki”, „Hiniki jó lesz.” 20 perc múlva újra, „Hinikit kérek.” Következő nap ugyanez eljátszódik… és a harmadik napon is. De, akkor már beújított: -„Kérek egy Hinikit.” És, és, és… mit kapott. Heinekent, ami nem más, mint főnököm kedvenc söre.
Szóval csajok ez a Hiniki olyan lehet, mint a tegnapi beszélgetésünk. Elméletben kiválóan megoldottuk a problémát, de valójában nem is tudjuk, mi van a másik (pasik) fejében, mindaddig, amíg végre le nem ülünk őszintén beszélgetni azzal a személlyel, aki bántott, akit már nem tudunk elviselni, aki becsapott… Maradhatunk a réginél, a jól beváltnál, de ti már mást akartok, jobbra vágytok, csak merjétek „kikérni”.
Szóval lányok: A küldetés fedőneve: Hiniki